Iz 24

Full text search

Iz 24
Iz 24.1
Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja.
Iz 24.2
A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós.
Iz 24.3
A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.
Iz 24.4
Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt.
Iz 24.5
Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget.
Iz 24.6
Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.
Iz 24.7
Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek.
Iz 24.8
Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal.
Iz 24.9
Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak.
Iz 24.10
Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet.
Iz 24.11
Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről.
Iz 24.12
Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek.
Iz 24.13
Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt.
Iz 24.14
De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének.
Iz 24.15
A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik.
Iz 24.16
A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak! Hanem én azt mondom: „Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!”
Iz 24.17
Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek!
Iz 24.18
Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg.
Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai.
Iz 24.19
Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld.
Iz 24.20
Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.
Iz 24.21
Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön.
Iz 24.22
Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket.
Iz 24.23
Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT