Eszt 5

Full text search

Eszt 5
Eszt 5.1a
A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtől, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtől, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott.
Eszt 5.b
Szépségében elpirult, arca derűs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem.
Eszt 5.c
Amikor minden ajtón áthaladt, a király előtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt.
Eszt 5.d
Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte.
Eszt 5.e
Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá:
Eszt 5.f
„Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!”
Eszt 5.2
Fölemelte aranyjogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: „Beszélj!” Eszter így válaszolt:
Eszt 5.a
„Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtől való félelmemben szívem megzavarodott. Csodálatos vagy, uram, s arcod csupa kedvesség.”
Eszt 5.b
Amint így beszélt, összeesett. A király megijedt, és minden szolgája bátorította a királynét.
Eszt 5.3
Akkor így szólt hozzá a király: „Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod.”
Eszt 5.4
Eszter így válaszolt: „Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem.”
Eszt 5.5
A király így szólt: „Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát.” A király és Ámán elmentek a lakomára, amelyet Eszter rendezett.
Eszt 5.6
Lakoma közben a király így szólt Eszterhez: „Mondd, mi a kérésed? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.”
Eszt 5.7
Eszter így válaszolt neki: „Mi a kérésem és kívánságom?
Eszt 5.8
Ha valóban tetszésre találtam a király szemében, s úgy tetszik a királynak, hogy meghallgassa kérésemet és teljesítse kívánságomat, akkor jöjjön el a király Ámánnal együtt holnap is arra a lakomára, amelyet rendezek, aztán majd holnap megmondom a királynak kérésemet.”
Eszt 5.9
Ezen a napon Ámán megelégedetten és jókedvűen távozott. Amikor azonban a királyi kapunál meglátta Mardokeust, aki nem állt fel előtte és meg sem mozdult a helyén, haragra gyulladt.
Eszt 5.10
Ámán azonban uralkodott magán és hazament.
Eszt 5.11
Majd összehívta barátait és feleségét, Zerest. Aztán hosszasan beszélt nekik káprázatos gazdagságáról, gyermekeinek nagy számáról, s mindarról, amivel a király kitüntette: összes fejedelme és szolgája fölé helyezte.
Eszt 5.12
„De ez még nem minden - folytatta Ámán. Eszter királyné csak engem hívott meg a királlyal lakomára, amelyet készített, s holnapra is meghívott a királlyal.
Eszt 5.13
Mindez azonban nem elégít ki, amíg látom, hogy a zsidó Mardokeus a királyi kapunál ül.”
Eszt 5.14
Felesége, Zeres és többi barátai így szóltak hozzá: „Állíttass egy 50 könyök magas bitófát, s holnap reggel kérd meg a királyt, hogy akasztassa fel rá Mardokeust. Akkor vidáman mehetsz a királlyal a lakomára.” Tetszett a terv Ámánnak és elkészíttette az akasztófát.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT