Bölcs 7
Bölcs 7
Bölcs 7.1
Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet.
Bölcs 7.2
Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.
Bölcs 7.3
Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.
Bölcs 7.4
Pólyában és gondok közt neveltek.
Bölcs 7.5
Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.
Bölcs 7.6
Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.
Bölcs 7.7
Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.
Bölcs 7.8
Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.
Bölcs 7.9
A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.
Bölcs 7.10
Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.
Bölcs 7.11
De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
Bölcs 7.12
Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az.
Bölcs 7.13
Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.
Bölcs 7.14
Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.
Bölcs 7.15
Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.
Bölcs 7.16
Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.
Bölcs 7.17
Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését,
Bölcs 7.18
az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását,
Bölcs 7.19
az év lefolyását és a csillagok állását,
Bölcs 7.20
az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét.
Bölcs 7.21
Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.
Bölcs 7.22
Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,
Bölcs 7.23
akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.
Bölcs 7.24
Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.
Bölcs 7.25
Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.
Bölcs 7.26
Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.
Bölcs 7.27
Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.
Bölcs 7.28
Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,
Bölcs 7.29
mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,
Bölcs 7.30
mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
