Bölcs 10
Bölcs 10
Bölcs 10.1
Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából;
Bölcs 10.2
és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék.
Bölcs 10.3
De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe.
Bölcs 10.4
Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat.
Bölcs 10.5
Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is.
Bölcs 10.6
Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az „Ötvárosra” zúdult.
Bölcs 10.7
Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő sóoszlop.
Bölcs 10.8
Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek.
Bölcs 10.9
A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból.
Bölcs 10.10
Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta.
Bölcs 10.11
Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette.
Bölcs 10.12
Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erősebb.
Bölcs 10.13
Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől.
Bölcs 10.14
Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.
Bölcs 10.15
A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából.
Bölcs 10.16
Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben.
Bölcs 10.17
Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.
Bölcs 10.18
Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen.
Bölcs 10.19
Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra vetette.
Bölcs 10.20
Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet.
Bölcs 10.21
Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
