ApCsel 4

Full text search

ApCsel 4
ApCsel 4.1
Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és szadduceusok odamentek hozzájuk.
ApCsel 4.2
Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.
ApCsel 4.3
Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket.
ApCsel 4.4
Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett.
ApCsel 4.5
Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók,
ApCsel 4.6
Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak.
ApCsel 4.7
Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?”
ApCsel 4.8
Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének!
ApCsel 4.9
Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg,
ApCsel 4.10
hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.
ApCsel 4.11
Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett.
ApCsel 4.12
Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
ApCsel 4.13
Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak,
ApCsel 4.14
ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani.
ApCsel 4.15
Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt
ApCsel 4.16
tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk.
ApCsel 4.17
De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.”
ApCsel 4.18
Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
ApCsel 4.19
Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre?
ApCsel 4.20
Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.”
ApCsel 4.21
Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt,
ApCsel 4.22
hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.
ApCsel 4.23
Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.
ApCsel 4.24
Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: - „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
ApCsel 4.25
Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket?
ApCsel 4.26
A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen.
ApCsel 4.27
Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen,
ApCsel 4.28
hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott.
ApCsel 4.29
És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat.
ApCsel 4.30
Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.”
ApCsel 4.31
Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.
ApCsel 4.32
A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.
ApCsel 4.33
Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben.
ApCsel 4.34
Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,
ApCsel 4.35
és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten.
ApCsel 4.36
József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia,
ApCsel 4.37
eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT