Zsolt. 104

Full text search

Zsolt. 104
Zsolt. 104.1
Áldjad én * lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Zsolt. 104.2
A ki körülvette * magát világossággal, mint egy öltözettel, + és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Zsolt. 104.3
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az * ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Zsolt. 104.4
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Zsolt. 104.5
Ő fundálta a földet az * ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Zsolt. 104.6
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek * felett is vizek állottak vala.
Zsolt. 104.7
Egy kiáltásodtól * eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Zsolt. 104.8
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Zsolt. 104.9
Határt * vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Zsolt. 104.10
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Zsolt. 104.11
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Zsolt. 104.12
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Zsolt. 104.13
A ki megöntözi * a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Zsolt. 104.14
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Zsolt. 104.15
És bort, * a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé + teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Zsolt. 104.16
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Zsolt. 104.17
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Zsolt. 104.18
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák * hörcsögöknek menedéke.
Zsolt. 104.19
Teremtett holdat * ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Zsolt. 104.20
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Zsolt. 104.21
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak * a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Zsolt. 104.22
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Zsolt. 104.23
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Zsolt. 104.24
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld * a te gazdagságoddal.
Zsolt. 104.25
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Zsolt. 104.26
Amott gályák járnak * s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Zsolt. 104.27
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad * eledelüket alkalmas időben.
Zsolt. 104.28
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Zsolt. 104.29
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, * kimulnak és porrá lesznek újra.
Zsolt. 104.30
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Zsolt. 104.31
Legyen az Úrnak * dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Zsolt. 104.32
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, * és füstölögnek azok.
Zsolt. 104.33
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Zsolt. 104.34
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Zsolt. 104.35
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT