Sof. 1

Full text search

Sof. 1
Sof. 1.1
Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedáliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, Jósiásnak * az Amon fiának idejében.
Sof. 1.2
Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.
Sof. 1.3
Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.
Sof. 1.4
És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;
Sof. 1.5
Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének * hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;
Sof. 1.6
Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, * és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.
Sof. 1.7
Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, * megszentelte az ő hivatalosait.
Sof. 1.8
És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.
Sof. 1.9
És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
Sof. 1.10
És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.
Sof. 1.11
Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, * kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér.
Sof. 1.12
És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, a kik saját seprejökön * hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.
Sof. 1.13
És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják, és * plántálnak szőlőket, de nem iszszák azoknak borát.
Sof. 1.14
Közel van az Úrnak nagy * napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is.
Sof. 1.15
Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek * és borúnak napja.
Sof. 1.16
Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!
Sof. 1.17
És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérök, mint a por, és testök, mint szemét.
Sof. 1.18
Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, * bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT