2 Sám. 6

Full text search

2 Sám. 6
2 Sám. 6.1
Összegyűjté ezek után Dávid az egész * Izráelnek színét, harmincezer embert.
2 Sám. 6.2
És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, * Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok + között.
2 Sám. 6.3
És tevék az Isten ládáját új * szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.
2 Sám. 6.4
Elvivék azért azt az * Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.
2 Sám. 6.5
Dávid * pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.
2 Sám. 6.6
És mikor Nákonnak * szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.
2 Sám. 6.7
Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.
2 Sám. 6.8
És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.
2 Sám. 6.9
Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?
2 Sám. 6.10
És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját * Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed + Edom házánál.
2 Sám. 6.11
És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.
2 Sám. 6.12
És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr * az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé + az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid ** városába ++ vígassággal.
2 Sám. 6.13
Mikor pedig azok, a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.
2 Sám. 6.14
Dávid pedig teljes * erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs + efódot övedzett magára Dávid.
2 Sám. 6.15
Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
2 Sám. 6.16
Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, * Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, + megútálá őt szívében.
2 Sám. 6.17
Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az * ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.
2 Sám. 6.18
Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá * a népet a Seregek Urának nevében.
2 Sám. 6.19
És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.
2 Sám. 6.20
Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges * vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!
2 Sám. 6.21
És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem * választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme + legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.
2 Sám. 6.22
Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók * előtt, a kikről te szólasz.
2 Sám. 6.23
Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha * gyermeke az ő halálának napjáig.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT