2 Pét. 2

Full text search

2 Pét. 2
2 Pét. 2.1
Valának pedig hamis * próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta + őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
2 Pét. 2.2
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; * a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
2 Pét. 2.3
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk * nem szunnyad.
2 Pét. 2.4
Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, * hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
2 Pét. 2.5
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét * az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
2 Pét. 2.6
És ha Sodoma * és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
2 Pét. 2.7
És ha megszabadította az igaz Lótot, * a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
2 Pét. 2.8
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):
2 Pét. 2.9
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, * a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
2 Pét. 2.10
Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, * tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem + rettegnek:
2 Pét. 2.11
Holott az * angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.
2 Pét. 2.12
De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a * miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,
2 Pét. 2.13
Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és * fertelmek, a kik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;
2 Pét. 2.14
A kiknek szemei * paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
2 Pét. 2.15
A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén * Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.
2 Pét. 2.16
De megfeddetett az ő törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval * szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
2 Pét. 2.17
Ezek víztelen * kútfők, széltől hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
2 Pét. 2.18
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, * testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől,
2 Pét. 2.19
Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság * szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.
2 Pét. 2.20
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése * által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk + gonoszabbá lett az elsőnél.
2 Pét. 2.21
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem * ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
2 Pét. 2.22
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az * eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT