2 Kor. 3

Full text search

2 Kor. 3
2 Kor. 3.1
Elkezdjük-é ismét * ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2 Kor. 3.2
A mi levelünk ti vagytok, * beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
2 Kor. 3.3
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem * tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
2 Kor. 3.4
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által * van.
2 Kor. 3.5
Nem mintha magunktól * volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; + ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az ** Istentől van:
2 Kor. 3.6
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem * léleké; mert a betű megöl, + a lélek ** pedig megelevenít.
2 Kor. 3.7
Ha pedig a halálnak * betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes + orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
2 Kor. 3.8
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
2 Kor. 3.9
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság * szolgálata?
2 Kor. 3.10
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges * ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
2 Kor. 3.11
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, * a mi megmarad.
2 Kor. 3.12
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal * szólunk;
2 Kor. 3.13
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, * hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
2 Kor. 3.14
De megtompultak az ő elméik. Mert * ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, + mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
2 Kor. 3.15
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
2 Kor. 3.16
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a * lepel.
2 Kor. 3.17
Az Úr pedig a * Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
2 Kor. 3.18
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal * szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT