2 Móz. 16

Full text search

2 Móz. 16
2 Móz. 16.1
És elindulának Élimből és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földéről való kijövetelök után.
2 Móz. 16.2
És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.
2 Móz. 16.3
S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.
2 Móz. 16.4
És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?
2 Móz. 16.5
A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.
2 Móz. 16.6
És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földéről;
2 Móz. 16.7
Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?
2 Móz. 16.8
És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.
2 Móz. 16.9
Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat.
2 Móz. 16.10
És lőn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsősége megjelenék a felhőben.
2 Móz. 16.11
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Móz. 16.12
Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek.
2 Móz. 16.13
És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körűl.
2 Móz. 16.14
Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, * ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
2 Móz. 16.15
A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a * kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.
2 Móz. 16.16
Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak.
2 Móz. 16.17
És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
2 Móz. 16.18
Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, * és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
2 Móz. 16.19
Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
2 Móz. 16.20
De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.
2 Móz. 16.21
Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.
2 Móz. 16.22
A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek.
2 Móz. 16.23
Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt * szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
2 Móz. 16.24
És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.
2 Móz. 16.25
És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn.
2 Móz. 16.26
Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
2 Móz. 16.27
És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának.
2 Móz. 16.28
És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?
2 Móz. 16.29
Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.
2 Móz. 16.30
És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.
2 Móz. 16.31
Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; * olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.
2 Móz. 16.32
És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földéről.
2 Móz. 16.33
Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.
2 Móz. 16.34
A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.
2 Móz. 16.35
Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; * Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának.
2 Móz. 16.36
Az ómer pedig az éfának tizedrésze.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT