1 Móz. 11

Full text search

1 Móz. 11
1 Móz. 11.1
Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
1 Móz. 11.2
És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
1 Móz. 11.3
És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
1 Móz. 11.4
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
1 Móz. 11.5
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
1 Móz. 11.6
És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
1 Móz. 11.7
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
1 Móz. 11.8
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
1 Móz. 11.9
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
1 Móz. 11.10
Ez * a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
1 Móz. 11.11
És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11.12
Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
1 Móz. 11.13
És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11.14
Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
1 Móz. 11.15
És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11.16
Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé * Péleget.
1 Móz. 11.17
És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11.18
Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
1 Móz. 11.19
És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11.20
Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
1 Móz. 11.21
És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11.22
Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
1 Móz. 11.23
És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11.24
Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
1 Móz. 11.25
És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1 Móz. 11.26
Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
1 Móz. 11.27
Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
1 Móz. 11.28
Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
1 Móz. 11.29
Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
1 Móz. 11.30
Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
1 Móz. 11.31
És felvevé Tháré Ábrámot * az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
1 Móz. 11.32
Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT