Mát. 20

Full text search

Mát. 20
Mát. 20.1
Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő * szőlejébe.
Mát. 20.2
Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
Mát. 20.3
És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
Mát. 20.4
És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
Mát. 20.5
Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
Mát. 20.6
Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
Mát. 20.7
Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
Mát. 20.8
Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
Mát. 20.9
És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
Mát. 20.10
Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
Mát. 20.11
A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
Mát. 20.12
Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
Mát. 20.13
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
Mát. 20.14
Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
Mát. 20.15
Avagy * nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Mát. 20.16
Ekképen lesznek * az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, + de kevesen a választottak.
Mát. 20.17
És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
Mát. 20.18
Ímé, felmegyünk * Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
Mát. 20.19
És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
Mát. 20.20
Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak * anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
Mát. 20.21
Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam * üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
Mát. 20.22
Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, * a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal + a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
Mát. 20.23
És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
Mát. 20.24
És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
Mát. 20.25
Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei * uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
Mát. 20.26
De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy * akar lenni, legyen a ti szolgátok;
Mát. 20.27
És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a * ti szolgátok.
Mát. 20.28
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő * szolgáljon, és adja az ő életét + váltságul sokakért.
Mát. 20.29
És mikor * Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.
Mát. 20.30
És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Mát. 20.31
A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Mát. 20.32
És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
Mát. 20.33
Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
Mát. 20.34
Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT