Mát. 17

Full text search

Mát. 17
Mát. 17.1
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas * hegyre.
Mát. 17.2
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. *
Mát. 17.3
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
Mát. 17.4
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
Mát. 17.5
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: * Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
Mát. 17.6
És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
Mát. 17.7
Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
Mát. 17.8
Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
Mát. 17.9
És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek * se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
Mát. 17.10
És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy * előbb Illésnek kell eljőnie?
Mát. 17.11
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
Mát. 17.12
De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem * azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
Mát. 17.13
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról * szóla nékik.
Mát. 17.14
És mikor a sokasághoz * értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
Mát. 17.15
És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
Mát. 17.16
És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
Mát. 17.17
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. *
Mát. 17.18
És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
Mát. 17.19
Ekkor a * tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
Mát. 17.20
Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert * bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
Mát. 17.21
Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
Mát. 17.22
Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe * adatik;
Mát. 17.23
És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
Mát. 17.24
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a * kétdrakmát?
Mát. 17.25
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
Mát. 17.26
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
Mát. 17.27
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT