Márk. 16

Full text search

Márk. 16
Márk. 16.1
Mikor pedig elmult a szombat, * Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
Márk. 16.2
És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
Márk. 16.3
És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
Márk. 16.4
És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
Márk. 16.5
És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
Márk. 16.6
Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék.
Márk. 16.7
De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. *
Márk. 16.8
És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
Márk. 16.9
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből * hét ördögöt űzött vala ki.
Márk. 16.10
Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
Márk. 16.11
Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
Márk. 16.12
Ezután pedig közülök kettőnek jelenék * meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
Márk. 16.13
Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
Márk. 16.14
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a * tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének,
Márk. 16.15
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
Márk. 16.16
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Márk. 16.17
Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben * ördögöket űznek; + új nyelveken szólnak.
Márk. 16.18
Kígyókat * vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre + vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Márk. 16.19
Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték * a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. +
Márk. 16.20
Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a * jelek által, a melyek követik vala. Ámen!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT