Márk. 13

Full text search

Márk. 13
Márk. 13.1
Mikor pedig a * templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!
Márk. 13.2
Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
Márk. 13.3
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András:
Márk. 13.4
Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?
Márk. 13.5
Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
Márk. 13.6
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.
Márk. 13.7
Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég.
Márk. 13.8
Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
Márk. 13.9
Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át * titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.
Márk. 13.10
De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.
Márk. 13.11
Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.
Márk. 13.12
Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket.
Márk. 13.13
És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.
Márk. 13.14
Mikor pedig * látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki + olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
Márk. 13.15
A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
Márk. 13.16
És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
Márk. 13.17
Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.
Márk. 13.18
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.
Márk. 13.19
Mert azok a * napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
Márk. 13.20
És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
Márk. 13.21
Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt * a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.
Márk. 13.22
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
Márk. 13.23
Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent.
Márk. 13.24
De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
Márk. 13.25
És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.
Márk. 13.26
És akkor meglátják * az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Márk. 13.27
És akkor elküldi az * ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.
Márk. 13.28
A fügefáról * vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Márk. 13.29
Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
Márk. 13.30
Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.
Márk. 13.31
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. *
Márk. 13.32
Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Márk. 13.33
Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, * mikor jő el az az idő.
Márk. 13.34
Úgy mint az az ember, a * ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
Márk. 13.35
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? *
Márk. 13.36
Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.
Márk. 13.37
A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT