Luk. 6

Full text search

Luk. 6
Luk. 6.1
Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy * a vetések között méne által és az ő tanítványai + gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
Luk. 6.2
Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
Luk. 6.3
És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor * megéhezett ő és a kik vele voltak?
Luk. 6.4
Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, * hanem csak a papoknak?
Luk. 6.5
És monda nékik: Az embernek Fia ura * a szombatnak is.
Luk. 6.6
Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze * száradt volt.
Luk. 6.7
Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
Luk. 6.8
Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla.
Luk. 6.9
Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
Luk. 6.10
És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik.
Luk. 6.11
Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
Luk. 6.12
És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
Luk. 6.13
És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, * a kiket apostoloknak is neveze:
Luk. 6.14
Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
Luk. 6.15
Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
Luk. 6.16
Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lőn;
Luk. 6.17
És alámenvén ő velök, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből.
Luk. 6.18
És a kik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának.
Luk. 6.19
És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert * erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.
Luk. 6.20
Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: * mert tiétek az Isten országa.
Luk. 6.21
Boldogok ti, kik most * éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: + mert nevetni fogtok.
Luk. 6.22
Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik * a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
Luk. 6.23
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
Luk. 6.24
De jaj néktek, * gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
Luk. 6.25
Jaj néktek, kik beteltetek; * mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
Luk. 6.26
Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
Luk. 6.27
De néktek mondom, kik engem hallgattok: * Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
Luk. 6.28
Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, * és imádkozzatok + azokért, a kik titeket háborgatnak.
Luk. 6.29
A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki * a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
Luk. 6.30
Mindennek pedig, a ki * tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
Luk. 6.31
És a mint * akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
Luk. 6.32
Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, * mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.
Luk. 6.33
És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
Luk. 6.34
És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a * kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Luk. 6.35
Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai * lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
Luk. 6.36
Legyetek azért irgalmasok, mint a * ti Atyátok is irgalmas.
Luk. 6.37
Ne ítéljetek és nem * ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
Luk. 6.38
Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
Luk. 6.39
Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem * mindketten a verembe esnek-é?
Luk. 6.40
Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a * mestere.
Luk. 6.41
Miért nézed pedig a szálkát, a mely * a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
Luk. 6.42
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
Luk. 6.43
Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt * terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
Luk. 6.44
Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
Luk. 6.45
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; * és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
Luk. 6.46
Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem * mívelitek, a miket mondok?
Luk. 6.47
Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet * és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
Luk. 6.48
Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
Luk. 6.49
A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT