Luk. 19

Full text search

Luk. 19
Luk. 19.1
És bemenvén, * általméne Jerikhón.
Luk. 19.2
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
Luk. 19.3
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
Luk. 19.4
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
Luk. 19.5
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, * hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
Luk. 19.6
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
Luk. 19.7
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
Luk. 19.8
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Luk. 19.9
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Luk. 19.10
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és * megtartsa, a mi elveszett.
Luk. 19.11
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
Luk. 19.12
Monda azért: Egy nemes ember elméne * messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
Luk. 19.13
Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
Luk. 19.14
Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
Luk. 19.15
És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Luk. 19.16
Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
Luk. 19.17
Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál * hív, legyen birodalmad tíz városon.
Luk. 19.18
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
Luk. 19.19
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
Luk. 19.20
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
Luk. 19.21
Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
Luk. 19.22
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek * meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
Luk. 19.23
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
Luk. 19.24
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
Luk. 19.25
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
Luk. 19.26
És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig * nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
Luk. 19.27
Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Luk. 19.28
És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén * Jeruzsálembe.
Luk. 19.29
És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
Luk. 19.30
Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe * bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
Luk. 19.31
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
Luk. 19.32
És elmenvén a küldöttek, úgy találák, * a mint nékik mondotta.
Luk. 19.33
És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
Luk. 19.34
Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
Luk. 19.35
Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, * Jézust reá helyhezteték.
Luk. 19.36
És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
Luk. 19.37
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
Luk. 19.38
Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak * nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
Luk. 19.39
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
Luk. 19.40
És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak * kiáltani.
Luk. 19.41
És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
Luk. 19.42
Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
Luk. 19.43
Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
Luk. 19.44
És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ * kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te + meglátogatásodnak idejét.
Luk. 19.45
És bemenvén a templomba, kezdé * kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
Luk. 19.46
Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak * háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Luk. 19.47
És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala * őt elveszteni:
Luk. 19.48
És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT