Luk. 17

Full text search

Luk. 17
Luk. 17.1
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások * ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
Luk. 17.2
Jobb annak, ha egy * malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
Luk. 17.3
Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik * ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
Luk. 17.4
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. *
Luk. 17.5
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
Luk. 17.6
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a * mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
Luk. 17.7
Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
Luk. 17.8
Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
Luk. 17.9
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
Luk. 17.10
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan * szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
Luk. 17.11
És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
Luk. 17.12
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos * férfi, kik távol megállának:
Luk. 17.13
És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Luk. 17.14
És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a * papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
Luk. 17.15
Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
Luk. 17.16
És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
Luk. 17.17
Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
Luk. 17.18
Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Luk. 17.19
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
Luk. 17.20
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel * láthatólag jő el.
Luk. 17.21
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Luk. 17.22
Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
Luk. 17.23
És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: * Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
Luk. 17.24
Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától * az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
Luk. 17.25
De előbb sokat kell néki szenvednie és * megvettetnie e nemzetségtől.
Luk. 17.26
És miként a Noé * napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Luk. 17.27
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
Luk. 17.28
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
Luk. 17.29
De a mely napon * kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
Luk. 17.30
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
Luk. 17.31
Az nap, a ki a háztetőn * lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
Luk. 17.32
Emlékezzetek Lót * feleségére!
Luk. 17.33
Valaki igyekezik * az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
Luk. 17.34
Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy * ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Luk. 17.35
Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Luk. 17.36
Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Luk. 17.37
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda * gyűlnek a saskeselyűk.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT