Luk. 14

Full text search

Luk. 14
Luk. 14.1
És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
Luk. 14.2
És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
Luk. 14.3
És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é * szombatnapon gyógyítani?
Luk. 14.4
Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
Luk. 14.5
És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, * a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
Luk. 14.6
És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
Luk. 14.7
És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
Luk. 14.8
Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a * fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
Luk. 14.9
És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
Luk. 14.10
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
Luk. 14.11
Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, * megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Luk. 14.12
Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők * is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
Luk. 14.13
Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, * csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
Luk. 14.14
És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
Luk. 14.15
Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
Luk. 14.16
Ő pedig monda annak: Egy ember készíte * nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
Luk. 14.17
És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja * a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
Luk. 14.18
És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
Luk. 14.19
És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
Luk. 14.20
A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
Luk. 14.21
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
Luk. 14.22
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
Luk. 14.23
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
Luk. 14.24
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos * férfiak + közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Luk. 14.25
Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
Luk. 14.26
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és * anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Luk. 14.27
És valaki nem hordozza * az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
Luk. 14.28
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
Luk. 14.29
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
Luk. 14.30
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
Luk. 14.31
Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
Luk. 14.32
Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
Luk. 14.33
Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
Luk. 14.34
Jó a só: de ha a * só megízetlenül, mivel sózzák meg?
Luk. 14.35
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek * van füle a hallásra, hallja.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT