Luk. 12

Full text search

Luk. 12
Luk. 12.1
Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok * kovászától, mely a + képmutatás;
Luk. 12.2
Mert nincs oly rejtett dolog, * mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.
Luk. 12.3
Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.
Luk. 12.4
Mondom pedig néktek én * barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután + többet nem árthatnak.
Luk. 12.5
De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.
Luk. 12.6
Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél * elfelejtve.
Luk. 12.7
De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.
Luk. 12.8
Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az * emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;
Luk. 12.9
A ki pedig megtagad engem az emberek * előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
Luk. 12.10
És ha valaki valamit mond az embernek * Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.
Luk. 12.11
Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, * mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;
Luk. 12.12
Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.
Luk. 12.13
Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.
Luk. 12.14
Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?
Luk. 12.15
Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem * a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
Luk. 12.16
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
Luk. 12.17
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
Luk. 12.18
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
Luk. 12.19
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; * tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
Luk. 12.20
Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi * lesznek?
Luk. 12.21
Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az * Istenben gazdag.
Luk. 12.22
Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a * a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.
Luk. 12.23
Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.
Luk. 12.24
Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten * eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
Luk. 12.25
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét * egy arasszal?
Luk. 12.26
Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?
Luk. 12.27
Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
Luk. 12.28
Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
Luk. 12.29
Ti se kérdezzétek, mit * egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.
Luk. 12.30
Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
Luk. 12.31
Csak keressétek az Isten országát, * és ezek + mind megadatnak néktek.
Luk. 12.32
Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja * az országot.
Luk. 12.33
Adjátok el * a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan + kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.
Luk. 12.34
Mert a hol van * a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Luk. 12.35
Legyenek a ti derekaitok * felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;
Luk. 12.36
Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat * várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki.
Luk. 12.37
Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén * magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál + nékik.
Luk. 12.38
És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!
Luk. 12.39
Ezt pedig jegyezzétek meg, * hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön.
Luk. 12.40
Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem * gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.
Luk. 12.41
Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?
Luk. 12.42
Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, * kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
Luk. 12.43
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!
Luk. 12.44
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.
Luk. 12.45
Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:
Luk. 12.46
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára * juttatja.
Luk. 12.47
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata * szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
Luk. 12.48
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat * cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
Luk. 12.49
Azért jöttem, hogy * e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
Luk. 12.50
De keresztséggel kell * nékem megkereszteltetnem; és + mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
Luk. 12.51
Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e * földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.
Luk. 12.52
Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.
Luk. 12.53
Meghasonlik az * atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
Luk. 12.54
Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; * és úgy lesz.
Luk. 12.55
És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.
Luk. 12.56
Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig * mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?
Luk. 12.57
És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?
Luk. 12.58
Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni * tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.
Luk. 12.59
Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT