Jób. 10

Full text search

Jób. 10
Jób. 10.1
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Jób. 10.2
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Jób. 10.3
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és * a gonoszok tanácsát támogatod?
Jób. 10.4
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Jób. 10.5
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Jób. 10.6
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Jób. 10.7
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Jób. 10.8
Kezeid formáltak engem * és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Jób. 10.9
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Jób. 10.10
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Jób. 10.11
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Jób. 10.12
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Jób. 10.13
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Jób. 10.14
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Jób. 10.15
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Jób. 10.16
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán * kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Jób. 10.17
Megújítanád * a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Jób. 10.18
Miért is hoztál ki * engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Jób. 10.19
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Jób. 10.20
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Jób. 10.21
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Jób. 10.22
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT