Ján. 5

Full text search

Ján. 5
Ján. 5.1
Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus * Jeruzsálembe.
Ján. 5.2
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
Ján. 5.3
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
Ján. 5.4
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
Ján. 5.5
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
Ján. 5.6
Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
Ján. 5.7
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
Ján. 5.8
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, * és járj!
Ján. 5.9
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
Ján. 5.10
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, * nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
Ján. 5.11
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
Ján. 5.12
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
Ján. 5.13
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
Ján. 5.14
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne * vétkezzél, hogy + rosszabbul ne legyen dolgod!
Ján. 5.15
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
Ján. 5.16
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
Ján. 5.17
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
Ján. 5.18
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, * egyenlővé tévén magát az Istennel.
Ján. 5.19
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet * önmagától, hanem ha látja + cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
Ján. 5.20
Mert az Atya szereti * a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
Ján. 5.21
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, * megelevenít.
Ján. 5.22
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az * ítéletet egészen a Fiúnak adta;
Ján. 5.23
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli * a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
Ján. 5.24
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz * annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem + általment a halálból az életre.
Ján. 5.25
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
Ján. 5.26
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
Ján. 5.27
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
Ján. 5.28
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják * az ő szavát,
Ján. 5.29
És kijőnek; * a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
Ján. 5.30
Én semmit sem * cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak + akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
Ján. 5.31
Ha én teszek * bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
Ján. 5.32
Más az, a ki bizonyságot * tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
Ján. 5.33
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot * tett az igazságról.
Ján. 5.34
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
Ján. 5.35
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
Ján. 5.36
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek * bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
Ján. 5.37
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett * rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát + nem láttátok.
Ján. 5.38
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Ján. 5.39
Tudakozzátok * az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot + tesznek rólam;
Ján. 5.40
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek * legyen!
Ján. 5.41
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
Ján. 5.42
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
Ján. 5.43
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
Ján. 5.44
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy * Istentől van, nem keresitek?
Ján. 5.45
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
Ján. 5.46
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt * ő.
Ján. 5.47
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT