Ján. 2

Full text search

Ján. 2
Ján. 2.1
És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
Ján. 2.2
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
Ján. 2.3
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
Ján. 2.4
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
Ján. 2.5
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
Ján. 2.6
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási * módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
Ján. 2.7
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
Ján. 2.8
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
Ján. 2.9
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
Ján. 2.10
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
Ján. 2.11
Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
Ján. 2.12
Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
Ján. 2.13
Mert közel vala a zsidók * husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
Ján. 2.14
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
Ján. 2.15
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
Ján. 2.16
És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
Ján. 2.17
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz * való féltő szeretet emészt engem.
Ján. 2.18
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt * mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
Ján. 2.19
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok * le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
Ján. 2.20
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
Ján. 2.21
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. *
Ján. 2.22
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének * az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
Ján. 2.23
A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
Ján. 2.24
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
Ján. 2.25
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi * volt az emberben.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT