Jel. 12

Full text search

Jel. 12
Jel. 12.1
És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
Jel. 12.2
A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. *
Jel. 12.3
Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; *
Jel. 12.4
És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a * földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony + elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.
Jel. 12.5
És szűle fiú-magzatot, a ki * vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.
Jel. 12.6
Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer * kétszáz hatvan napig.
Jel. 12.7
És lőn az égben viaskodás: Mihály és * az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
Jel. 12.8
De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.
Jel. 12.9
És vetteték a nagy sárkány, * ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
Jel. 12.10
És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség * és az erő, és a mi Istenünknek országa, és + az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
Jel. 12.11
És ők legyőzték * azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
Jel. 12.12
Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj * a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
Jel. 12.13
Mikor azért látta a sárkány, * hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, + a ki a fiút szűlte.
Jel. 12.14
De adaték az asszonynak * két nagy sasszárny, hogy a kígyó + elől elrepüljön a pusztába az ** ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és ++ az időnek feléig.
Jel. 12.15
És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
Jel. 12.16
De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
Jel. 12.17
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; *
Jel. 12.18
És álla a tengernek fövenyére.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT