Ezék. 22

Full text search

Ezék. 22
Ezék. 22.1
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 22.2
És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a vérontó várost? add * tudtára minden útálatosságait,
Ezék. 22.3
És mondjad: Így szólt az Úr Isten: Te város, ki közepében vért ontott, hogy eljőjjön ideje, és bálványokat csinált magának önmaga megfertéztetésére;
Ezék. 22.4
Véred miatt, melyet * ontottál, lettél bűnös, és bálványaiddal, melyeket csináltál, fertéztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s eljutottál esztendeidig; azért adlak gyalázatul a pogányoknak, és csúfolásul minden tartománynak.
Ezék. 22.5
A kik közel s távol vannak tőled, megcsúfolnak téged, te fertézett nevű, sok háborúságú!
Ezék. 22.6
Ímé, Izráel fejedelmei, kiki az ő tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak.
Ezék. 22.7
Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.
Ezék. 22.8
A mi nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.
Ezék. 22.9
Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken * ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted.
Ezék. 22.10
Az atya szemérmét * föltakarták benned, a havivér miatt tisztátalant erőszakolták benned.
Ezék. 22.11
Egyik felebarátjának * feleségével cselekedett útálatosságot, + a másik meg menyét fertéztette meg ** fajtalanságban, s volt, a ki húgát, atyjának leányát erőszakolta benned.
Ezék. 22.12
Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.
Ezék. 22.13
És ímé, összecsapom * tenyeremet nyereségeden, a melyet csináltál, és a vérontásokon, melyek lőnek te benned.
Ezék. 22.14
Vajjon megállhat-é szíved, avagy erősek lesznek-é kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled? Én, az Úr, szólottam és meg is cselekszem.
Ezék. 22.15
És eloszlatlak téged * a pogányok közé, és szétszórlak a tartományokba, s véget vetek tisztátalanságodnak.
Ezék. 22.16
S örökségül bírlak téged a pogányok szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
Ezék. 22.17
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 22.18
Embernek fia! Izráel háza salakká lett nékem; egészen * réz és ón és vas és ólom a kemencze közepette; ezüstsalakká lettek:
Ezék. 22.19
Ennekokáért így szól az Úr Isten. Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, azért ímé, egybegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepébe.
Ezék. 22.20
A mint egybe szoktak gyűjteni ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kemencze közepébe, hogy tüzet gerjeszszenek rá a megolvasztásra; így gyűjtelek egybe búsulásomban és haragomban, és bevetlek s megolvasztlak titeket.
Ezék. 22.21
És egybegyűjtelek titeket, és rátok fúvom búsulásom tüzét, hogy benne megolvadjatok.
Ezék. 22.22
A mint megolvad az ezüst a kemencze közepében, úgy olvadtok meg ő benne, és megtudjátok, hogy én, az Úr öntöttem ki haragomat reátok.
Ezék. 22.23
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Ezék. 22.24
Embernek fia! mondjad néki: Te vagy a föld, mely meg nem tisztult; esőt nem kapott a haragnak napján.
Ezék. 22.25
Pártosok az ő prófétái ő közepette; olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és drágaságot elvesznek, özvegyeit megsokasítják őbenne.
Ezék. 22.26
Papjai * erőszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, + s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.
Ezék. 22.27
Előljárói ő közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: * vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel.
Ezék. 22.28
És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot * nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt.
Ezék. 22.29
A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szűkölködőt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen * nyomorgatja.
Ezék. 22.30
És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, * és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.
Ezék. 22.31
Ennekokáért kiontám haragomat reájok, megemésztém őket búsulásom tüzével, útjokat * fejökhöz verém, azt mondja az Úr Isten.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT