Ésa. 40

Full text search

Ésa. 40
Ésa. 40.1
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
Ésa. 40.2
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
Ésa. 40.3
Egy szó kiált: A pusztában * készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
Ésa. 40.4
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
Ésa. 40.5
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; * mert az Úr szája szólt.
Ésa. 40.6
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
Ésa. 40.7
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; * bizony fű a nép.
Ésa. 40.8
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
Ésa. 40.9
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
Ésa. 40.10
Ímé, az Úr Isten * jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
Ésa. 40.11
Mint pásztor, * nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
Ésa. 40.12
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, * a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
Ésa. 40.13
Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, * mint tanácsosa?
Ésa. 40.14
Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
Ésa. 40.15
Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
Ésa. 40.16
És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég * az áldozatra.
Ésa. 40.17
Minden népek semmik Ő * előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
Ésa. 40.18
És kihez hasonlítjátok * az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
Ésa. 40.19
A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
Ésa. 40.20
A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert * keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
Ésa. 40.21
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
Ésa. 40.22
Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, * lakásra;
Ésa. 40.23
Ki a fejedelmeket * semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
Ésa. 40.24
Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, * mint polyvát, forgószél ragadja el:
Ésa. 40.25
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
Ésa. 40.26
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? * Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
Ésa. 40.27
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett * az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
Ésa. 40.28
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten * az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
Ésa. 40.29
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét * megsokasítja.
Ésa. 40.30
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
Ésa. 40.31
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem * fáradnak el!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT