Ésa. 38

Full text search

Ésa. 38
Ésa. 38.1
Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
Ésa. 38.2
És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
Ésa. 38.3
És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi * jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
Ésa. 38.4
És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
Ésa. 38.5
Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
Ésa. 38.6
És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
Ésa. 38.7
Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
Ésa. 38.8
Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
Ésa. 38.9
Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
Ésa. 38.10
Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!
Ésa. 38.11
Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők * földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
Ésa. 38.12
Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől * estig végzesz velem!
Ésa. 38.13
Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
Ésa. 38.14
Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
Ésa. 38.15
Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
Ésa. 38.16
Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és * éltetsz engemet!
Ésa. 38.17
Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak * verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
Ésa. 38.18
Mert nem a sír * dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
Ésa. 38.19
Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti * hűségedet!
Ésa. 38.20
Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
Ésa. 38.21
Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
Ésa. 38.22
És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT