Ésa. 34

Full text search

Ésa. 34
Ésa. 34.1
Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
Ésa. 34.2
Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta * őket.
Ésa. 34.3
Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg * vérök miatt.
Ésa. 34.4
Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, * miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb.
Ésa. 34.5
Mert megrészegült * fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.
Ésa. 34.6
Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz * az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
Ésa. 34.7
Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.
Ésa. 34.8
Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje * Sionnak ügyéért.
Ésa. 34.9
És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen * földe égő szurokká.
Ésa. 34.10
Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, * nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
Ésa. 34.11
És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit.
Ésa. 34.12
Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.
Ésa. 34.13
És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és * struczok udvara.
Ésa. 34.14
És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.
Ésa. 34.15
Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok!
Ésa. 34.16
Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; * mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket!
Ésa. 34.17
Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni * fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT