Bír. 17
Bír. 17
Bír. 17.1
Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala;
Bír. 17.2
És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
Bír. 17.3
És visszaadta az ezerszáz ezüstpénzt az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.
Bír. 17.4
De ő megint visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüstpénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az * készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
Bír. 17.5
És a férfiúnak, Míkának volt egy temploma, * és készített efódot és terafimot, és felszentele + az ő fiai közül egyet, és ez lőn néki papja.
Bír. 17.6
Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.
Bír. 17.7
Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
Bír. 17.8
És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol helyet talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
Bír. 17.9
És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék helyet.
Bír. 17.10
És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendőnként tíz ezüstpénzt és egy öltöző ruhát és eledelt. És a Lévita beszegődött.
Bír. 17.11
És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lőn néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
Bír. 17.12
És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
Bír. 17.13
És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
