2 Kir. 18

Full text search

2 Kir. 18
2 Kir. 18.1
És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett * uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia.
2 Kir. 18.2
Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya.
2 Kir. 18.3
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, a mint az ő atyja, Dávid cselekedett * volt.
2 Kir. 18.4
Ő rontotta le a magaslatokat, * törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes + csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak.
2 Kir. 18.5
Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló * Júda minden királyai között sem azok között, a kik ő + előtte voltak.
2 Kir. 18.6
Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle, és megőrizte az ő parancsolatait, a melyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala.
2 Kir. 18.7
És vele volt az Úr mindenütt és a hova csak ment, előmenetele volt. És elszakadt * Assiria királyától, és nem szolgált néki.
2 Kir. 18.8
Megverte a Filiszteusokat is egész Gázáig és határukat, az őrtornyoktól a kerített városokig.
2 Kir. 18.9
Ezékiás királynak negyedik esztendejében - a mely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje - feljött * Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt;
2 Kir. 18.10
És elfoglalta három esztendő mulva, Ezékiás hatodik esztendejében - ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilenczedik esztendeje - ekkor vették be Samariát.
2 Kir. 18.11
És elhurczolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médeusok városaiba;
2 Kir. 18.12
Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenöknek szavára, hanem megszegték * az ő szövetségét, mindazokat, a melyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájok, sem nem cselekedték azokat.
2 Kir. 18.13
Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, * Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.
2 Kir. 18.14
Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, * térj el én rólam; a mit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harmincz tálentom aranyat vetett ki.
2 Kir. 18.15
És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között.
2 Kir. 18.16
Ugyanebben az időben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, a melyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának.
2 Kir. 18.17
És Assiria királya mégis oda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és oda érvén, megállának a * felső halastó zsilipjénél, a mely a ruhafestő útja mellett van.
2 Kir. 18.18
És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájok Eliákim, a Hilkia fia, ki a király házának gondviselője volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró.
2 Kir. 18.19
És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál?
2 Kir. 18.20
Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erő kell a hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?
2 Kir. 18.21
Ímé, ebben a törött * nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik ő hozzá bíznak!
2 Kir. 18.22
Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-é az, a kinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár * előtt imádkozzatok Jeruzsálemben?
2 Kir. 18.23
Nosza, fogadj hát az én urammal, Assiria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájok adni annyi lovast.
2 Kir. 18.24
Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Égyiptomhoz a szekerek * és a lovagok miatt?
2 Kir. 18.25
Vajjon az Úr tudta nélkül jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!
2 Kir. 18.26
És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, a mely a kőfalon van.
2 Kir. 18.27
És felele nékik Rabsaké: Vajjon a te uradhoz, vagy te hozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem inkább e férfiakhoz-é, a kik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjokat, * és igyák meg a saját vizeletöket?
2 Kir. 18.28
És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!
2 Kir. 18.29
Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.
2 Kir. 18.30
És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, * és nem adatik e város az assiria király kezébe.
2 Kir. 18.31
Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Assiria királya: Békéljetek meg velem, és jőjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ő szőlőjéből * és fügefájáról, és igyék az ő kútjának vizéből;
2 Kir. 18.32
Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, olajfás, és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higyjetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!
2 Kir. 18.33
Vajjon megszabadították-é a pogányok * istenei, mindenik a maga földjét Assiria királyának kezéből?
2 Kir. 18.34
Hol vannak Hámátnak és Arphádnak * istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-é az én kezemből?
2 Kir. 18.35
Kicsoda a földön való minden istenek közül, a ki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is * kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből?
2 Kir. 18.36
De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki.
2 Kir. 18.37
És elment Eliákim, a Hilkia fia, a király házának gondviselője, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT