2 Kir. 17

Full text search

2 Kir. 17
2 Kir. 17.1
Akháznak, a Júda királyának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Hóseás, az Ela fia, Samariában Izráelen, kilencz esztendeig.
2 Kir. 17.2
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; de nem annyira, mint Izráel ama királyai, a kik előtte éltek.
2 Kir. 17.3
Ez ellen jött * fel Salmanassár, Assiria királya, és szolgájává lett Hóseás, és adót fizetett néki.
2 Kir. 17.4
De mikor Assiria királya megtudta, hogy Hóseás pártot ütött ellene és követeket küldött Suához, Égyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldötte meg Assiria királyának: elfogatta őt Assiria királya és börtönbe vetette.
2 Kir. 17.5
És felméne az assiriai király az egész ország ellen, és feljövén Samaria ellen, azt három esztendeig ostromolta.
2 Kir. 17.6
És Hóseásnak kilenczedik * esztendejében bevette Assiria királya Samariát, és elhurczolta az Izráelt Assiriába; és Halában és Háborban a Gózán folyó mellett, és a Médek városaiban telepítette le őket.
2 Kir. 17.7
Ez pedig * azért történt, mert az Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenök ellen, a ki őket kihozta Égyiptom földéből, a Faraónak, az égyiptomi királynak kezéből, és idegen isteneket tiszteltek.
2 Kir. 17.8
És jártak a pogányok * szerzésekben, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai elől, és úgy cselekedtek, mint az Izráel királyai.
2 Kir. 17.9
És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izráel fiai, a melyek ellenére voltak az Úrnak, az ő Istenöknek, és építettek magoknak * magaslatokat minden városaikban, az őrtornyoktól a kerített városokig.
2 Kir. 17.10
És emeltek magoknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden * zöld fa alatt.
2 Kir. 17.11
És ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, a kiket az Úr kiűzött volt előlök, és gonosz dolgokat cselekedtek, a melyekkel az Urat haragra indították.
2 Kir. 17.12
És a bálványoknak szolgáltak, a kik felől az Úr azt * parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek.
2 Kir. 17.13
És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka * által, ezt mondván: Térjetek meg + a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által:
2 Kir. 17.14
Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ő nyakokat atyáik makacssága * szerint, a kik nem hittek az Úrban, az ő Istenökben.
2 Kir. 17.15
Sőt megvetették az ő rendeléseit és szövetségét, * a melyet atyáikkal kötött, és az ő bizonyságtételeit, a melyekkel megintette őket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körültök való pogányok után indultak, a kik felől pedig azt parancsolta nékik az Úr, hogy azokat ne utánozzák.
2 Kir. 17.16
És elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden * seregei előtt, és a Baált tisztelték.
2 Kir. 17.17
És átvitték fiaikat és * leányaikat a tűzön, jövendőket mondtak és varázslást űztek, és magokat + teljesen eladták a bűnnek az Úr bosszantására.
2 Kir. 17.18
Azért igen megharaguvék az Úr Izráelre, és elveté őt * színe elől; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda + nemzetsége egyedül.
2 Kir. 17.19
Sőt még a Júda sem őrizte meg az Úrnak, az ő Istenének * parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok.
2 Kir. 17.20
Elidegenült * azért az Úr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta őket, és a kóborlók kezébe adta őket, mígnem mind elvetette az ő szemei elől;
2 Kir. 17.21
Mert elszakasztotta Izráelt * a Dávid házától, és királylyá tevék Jeroboámot, a Nébát fiát. És Jeroboám elcsalta az Izráelt az Úrtól, és igen nagy vétekbe ejtette őket.
2 Kir. 17.22
És * az Izráel fiai követték Jeroboám minden bűnét, a melyeket elkövetett, és nem távoztak el azoktól;
2 Kir. 17.23
Míglen elveté az Úr az ő színe elől az Izráelt, a mint megmondotta minden ő szolgái, a próféták * által. Így hurczoltatott el fogságra az Izráel az ő földéből Assiriába mind e mai napig.
2 Kir. 17.24
És más népet telepített be Assiria királya * Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállítá őket Samaria városaiba az Izráel fiai helyett, a kik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.
2 Kir. 17.25
És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájok, * a melyek többet megöltek közülök.
2 Kir. 17.26
Mondának azért Assiria királyának: A pogányok, a kiket ide hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájok, a melyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.
2 Kir. 17.27
Parancsola azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, a kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára.
2 Kir. 17.28
És elméne egy a papok közül, a kiket Samariából elvittek volt, és * lakék Béthelben, és megtanította őket, hogy mikép tiszteljék az Urat.
2 Kir. 17.29
De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, a melyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, a melyben lakott.
2 Kir. 17.30
A Babilonból való férfiak csinálták a Sukkót-Benótot, a Kutból való férfiak csinálták a Nérgelt, és a Hámátból való férfiak az Asimát csinálták;
2 Kir. 17.31
A Háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a Sefárvaimbeliek tűzzel égették meg az ő magzatjaikat * az Adraméleknek és Anaméleknek, a Sefárvaimbeliek isteneinek.
2 Kir. 17.32
De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, a kik ő érettök áldoztak a magaslatok házaiban.
2 Kir. 17.33
Így tisztelték az Urat és szolgálták az ő isteneiket is, ama népek szokása szerint, a kik közül elhozták volt őket.
2 Kir. 17.34
És mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekesznek az ő rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt a Jákób fiainak, a kiknek az * Izráel nevet adta.
2 Kir. 17.35
És a kikkel az Úr szövetséget kötött, és megparancsolta nékik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok őket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nékik;
2 Kir. 17.36
Hanem csak az Urat tiszteljétek, őt imádjátok és néki áldozzatok, a ki titeket kihozott az Égyiptom földéből nagy * erővel és kinyújtott karral.
2 Kir. 17.37
És őrizzétek meg az ő rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatját, a melyeket megírt néktek, azokat cselekedvén minden időben, és idegen isteneket ne tiszteljetek;
2 Kir. 17.38
És el ne felejtkezzetek a kötésről, a melyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket;
2 Kir. 17.39
Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket, és ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből.
2 Kir. 17.40
De ezek * nem engedelmeskedtek, hanem előbbi szokásaik szerint cselekedtek.
2 Kir. 17.41
Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat, és így * cselekedtek az ő fiaik és unokáik is, a mint az ő eleik cselekedtek, mind e mai napig.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT