1 Kir. 2

Full text search

1 Kir. 2
1 Kir. 2.1
Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván:
1 Kir. 2.2
Én elmegyek az egész * földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú.
1 Kir. 2.3
És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva * a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;
1 Kir. 2.4
Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik * a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből.
1 Kir. 2.5
Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a * Nér fiával, és Amasával, + a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira.
1 Kir. 2.6
Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel * menjen a koporsóba.
1 Kir. 2.7
De a gileádbeli Barzillainak * fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem.
1 Kir. 2.8
És ímé veled van Sémei, * Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem + néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel;
1 Kir. 2.9
Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, * mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.
1 Kir. 2.10
Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid * városában.
1 Kir. 2.11
Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék * hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.
1 Kir. 2.12
Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék * az ő királyi birodalma felette igen.
1 Kir. 2.13
De Adónia, * a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes.
1 Kir. 2.14
És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.
1 Kir. 2.15
Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, * és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki.
1 Kir. 2.16
Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!
1 Kir. 2.17
És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot * feleségül.
1 Kir. 2.18
Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.
1 Kir. 2.19
És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől.
1 Kir. 2.20
És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.
1 Kir. 2.21
Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, * a te testvérednek feleségül.
1 Kir. 2.22
Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert ő az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap, * és Joáb, a Séruja fia.
1 Kir. 2.23
És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete * ellen szólotta ezt a beszédet!
1 Kir. 2.24
Most azért él az Úr, a ki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat * szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!
1 Kir. 2.25
Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki * levágá őt, és meghala.
1 Kir. 2.26
Abjátár * papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden + nyomorúságaiban részes voltál.
1 Kir. 2.27
És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen * az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli + háza felől Silóban.
1 Kir. 2.28
És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.
1 Kir. 2.29
Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb * az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár + mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt.
1 Kir. 2.30
Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.
1 Kir. 2.31
És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le őt és temesd * el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott + Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.
1 Kir. 2.32
És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik * Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, + Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét.
1 Kir. 2.33
Ezeknek a vére * térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké.
1 Kir. 2.34
És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában.
1 Kir. 2.35
Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő * helyette a sereg fölé, és + Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.
1 Kir. 2.36
És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, * és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.
1 Kir. 2.37
Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.
1 Kir. 2.38
És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok * ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.
1 Kir. 2.39
Lőn azonban három esztendő mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, * Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban vannak.
1 Kir. 2.40
Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az ő szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.
1 Kir. 2.41
Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálemből Gáthba, és haza jött.
1 Kir. 2.42
Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, * s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.
1 Kir. 2.43
Miért nem tartottad hát meg az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam?
1 Kir. 2.44
Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyről a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: * az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.
1 Kir. 2.45
Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr előtt mindörökké.
1 Kir. 2.46
És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá Sémeit, és * meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT