Jn. 2

Full text search

Jn. 2
Jn. 2.1
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja.
Jn. 2.2
Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre.
Jn. 2.3
Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.”
Jn. 2.4
Mire Jézus azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.”
Jn. 2.5
Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.”
Jn. 2.6
Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.
* métréta: a métréta kb. negyven liter
Jn. 2.7
Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig.
Jn. 2.8
Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek.
Jn. 2.9
Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt,
Jn. 2.10
és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.”
Jn. 2.11
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Jn. 2.12
Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig.
Jn. 2.13
Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe.
Jn. 2.14
A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat.
Jn. 2.15
Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította,
Jn. 2.16
és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!”
Jn. 2.17
Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.”
Jn. 2.18
A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: „Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?”
Jn. 2.19
Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.”
Jn. 2.20
Ezt mondták rá a zsidók: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?”
Jn. 2.21
Ő azonban testének templomáról beszélt.
Jn. 2.22
Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
Jn. 2.23
Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.
Jn. 2.24
Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,
Jn. 2.25
és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT