Zsolt. 92

Full text search

Zsolt. 92
Zsolt. 92.1
Zsoltár. Ének szombatnapra.
Zsolt. 92.2
Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,
Zsolt. 92.3
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
Zsolt. 92.4
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
Zsolt. 92.5
Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
Zsolt. 92.6
Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
Zsolt. 92.7
Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
Zsolt. 92.8
Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
Zsolt. 92.9
De te, URam, magasztos vagy örökké!
Zsolt. 92.10
Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
Zsolt. 92.11
De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
Zsolt. 92.12
Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
Zsolt. 92.13
Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
Zsolt. 92.14
Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
Zsolt. 92.15
Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
Zsolt. 92.16
és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT