Zsolt. 137

Full text search

Zsolt. 137
Zsolt. 137.1
Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
Zsolt. 137.2
Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
Zsolt. 137.3
Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
Zsolt. 137.4
Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?
Zsolt. 137.5
Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
Zsolt. 137.6
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
Zsolt. 137.7
Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
Zsolt. 137.8
Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
Zsolt. 137.9
Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT