Zsolt. 10

Full text search

Zsolt. 10
Zsolt. 10.1
URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
Zsolt. 10.2
A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.
Zsolt. 10.3
Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat.
Zsolt. 10.4
Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
Zsolt. 10.5
Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
Zsolt. 10.6
Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
Zsolt. 10.7
Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Zsolt. 10.8
Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
Zsolt. 10.9
Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
Zsolt. 10.10
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
Zsolt. 10.11
Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
Zsolt. 10.12
Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!
Zsolt. 10.13
Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
Zsolt. 10.14
Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
Zsolt. 10.15
Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
Zsolt. 10.16
Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
Zsolt. 10.17
Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
Zsolt. 10.18
véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT