A MÁSODIK KÖTET KÉZIRATÁNAK LEZÁRÁSA UTÁN ÉRKEZETT ÚJABB ADATOK

Full text search

327A MÁSODIK KÖTET KÉZIRATÁNAK LEZÁRÁSA UTÁN ÉRKEZETT ÚJABB ADATOK
A Csehszlovákiával szembeni első légi incidens pontos dátuma 1938. október 15. Szlovák forrás szerint ekkor egy MALERT bérelt Ju–52/3m utasszállító gép a Duna árterületét fényképezte, és a feszült helyzet miatt a légierőtől fedezetet kértek. A két kísérő CR–32 vadászgéppel együtt Hodzovo helység fölé kerültek a határtól 10–11 km-re északra. Ott a három gép alatt, sokkal alacsonyabban repült a 10. rep. század egy Š328 típusú (237. számú) felderítőgépe, amely Nemesócsa községet fényképezte. A vadászkíséret parancsnoka Pongrácz hdgy. (?) tartott attól, hogy a csehszlovák gép rátámad a védett gépre, s támadás mellett döntött. Hátulról rácsapott az 5–600 m magasban repülő Š–328 gépre, s kétszer lőtt ki géppuskasorozatot. Az Š–328 pilótája, Ján Kello tizedes a szétlőtt és égő géppel még le tudott szállni, a földön kivágódott a gépből és könnyű sebesüléssel túlélte. A megfigyelő, Jaromir Sotola aspiráns még a levegőben megsebesült, az égő roncsok között meghalt.
1938. október 26-án a csehszlovák hadsereg főparancsnoksága visszavonta a magyar repülőgépekre vonatkozó tüzelési tilalmat, de pár órával később Beneš miniszterelnök a tilalmat megújította. (Bihari Mihály szíves közlése az Illustrovaná Historie Letectvi – 1991 – Praha, Edice Triáda, 24. old. nyomán)
Az 1941. IV. 12-én Érd melletti sportrepülőtéren leszállt jugoszláv Blenheim bombázógép személyzete csak egy fő volt, a pilóta. A gépet Boszniából másik repülőtérre helyezték át, amikor a magyar származású pilótája döntött és távozott Jugoszláviából, befejezte a háborút. Nevét nem hozták nyilvánosságra. (Magyar Szárnyak, 1941. május)
1941. XII. 8-án Tatabánya mellett, a domboldalban lévő kőbányának repült egy német Ju–52/3-as teherszállító gép, amelynek 6 főnyi legénysége meghalt. Tatabánya Hattelek temetőjében temették el őket. (Feszty István közlése)
1943. április 22-én a Belgrádból Bécsbe tartó német Ju–52/3-as futárgép jegesedés miatt Vértes Tolnán hegynek ütközött és lezuhant. A pilóta Dr. Dr. Stowaltzek Herman tart. rep. tiszt életben maradt, a navigátor pár nap múlva a komáromi katonakórházban, vérveszteség miatt meghalt. A legénység további 3 tagja a helyszínen meghalt, Virt község temetőjében nyugszanak a kápolna felett. (Feszty István közlése)
1944. III. 15-16-án hajnalban Komáromtól K-re, kb. 20 km-re Virt község határában a Zsitva folyó magasabb partjának ütközött egy német futárgép, amelynek típusa ismeretlen. A gép postát szállított, pilótája Werner Tschertner (szül.: 1919.9. 17-én) a becsapódás miatt meghalt. Valószínű a Duna vonalát követve Budapest felől repülve eltévedt a ködben és nekirepült a partnak. (Feszty István közlése)
Az 1944. IV. 3. (vagy 4-én) bevetésen volt Zsámboki Dezső és Sallós Géza egy Me–110F (vagy G2) éjszakai vadászgépen repült, nappal, és visszatérő útjukon valószínűleg a Dunaföldvári hídfő magyar légvédelme tévedésből lelőtte a gépüket. A két repülő hősi halált halt, bevetésükről okmány nem maradt fenn, egy légi győzelmet a Légvédelmi Parancsnokság utólag elismert (lásd. 1944. IV. 4. 198. old.), csak halálhírüket közölte a sajtó pár nappal később, Az eseményről csak szóbeli közlések maradtak fenn.
Helyi adatok szerint 1944 nyarán egy angol(?) vadászgép Gödöllő felsőnél a kastélykertbe zuhant le, a pilótája meghalt, ugyanott a gödöllői temetőben hantolták el. Mivel Gödöllő anyakönyveit nem állt módunkban megnézni, egyéb adatok nem állnak rendelkezésre, a gép valószínűleg amerikai volt.
A 1944. júniusi légi harcokhoz szlovák forrás közölt újabb adatokat, német okmányok alapján, amelyek részünkre nem érhetők el, és ennek fényében eddigi felfogásunkat át kell értékelnünk, a részben magyar terület felett lezajlott harcokról.
1944. június 16-án 169 db B–17, és 489 db B–24 bombázógép szállt fel bevetésre a német olajcélok ellen, a kötelékeket összesen 290 db vadászgép biztosította. Ezek több oszlopa ellen a 8. JD. Bécs környéki repülőtereiről 46 db Me–109G, Fw–190A, Me–410 és Ju–88-as német vadász és romboló szállt fel. Támogatásképpen bevetették a magyar 101. vad. oszt. 28 db 328Me–109G6 vadászgépét Veszprémből és a 13. szlovák vadászázad 6 db Me–109G vadászgépét 9 óra 20-kor Pöstyénből.
A Balatontól Pozsonyig húzódó légtérben lezajlott légi csatában a német gépek lelőttek 14 db B–24-et (más adat szerint 12 db B–24 és 2 B–17) a magyar vadászok 6 db P–38-at és egy P–51-et. Saját veszteség 33 német és 5 magyar vadászgép volt. 4 magyar pilóta meghalt, a német veszteség nem ismert, a gépeik egy része kényszerleszállt. A légvédelmi tűzben lelőtt gépek száma nem ismert, az amerikai veszteség minimálisan 22 gép volt ezen a napon. A szlovák gépek nem harcoltak, csak 1000 m-rel a kötelék felett köröztek, majd követték a 47. BG. 156 db B–24 gépét, amelyek Dunaszerdahelynél elfordultak és a Dunát követve 10 óra 12 és 10 óra 21 között 4 hullámban bombázták Pozsonyt, 369 t bombát dobva az Apollo olajművekre és a téli kikötőre. A harci tapasztalatok nélküli szlovák századnak a főváros védelmére a parancs szerint harcba kellett volna lépnie. A tapasztalatok nyomán G. Handrick ezredes átszervezte a 8. JD. működését, és ennek hatása június 26-án és július 2-án alaposan megmutatkozott.
1944. június 26-án 501 db B–24 és 154 db B–17-es bombázó indult bevetésre 217 vadászgép fedezetében ismét olajcélok ellen. A német 8. JD. összevonta az erőit és 51 db Me–109G6 vadász szállt fel Fels am Wagram és Goetzendorf repülőteréről a II/JG–27 és a I/JG–300 osztályok gépei. A magyar 101. vad. oszt. 30 db Me–109G6 vadászgépe 9 órakor Pápa térségében megütközött az egyik amerikai kötelékkel és a légi harcban lelőttek 3 B–24, 2 P–51 és egy P–38 gépet, míg a saját veszteség 3 vadászgép volt.
A német vadászok ekkor megtámadták az amerikai kísérővadászokat, de nem tudták leválasztani őket a bombázókötelékekról. Bevetésre került a II/ZG–76 osztály Me–410 gépekkel Prága-Ruzyne reptérről, a II/ZG–1 osztály Me–110 G gépekkel Wels reptérről és a 3/JG–302 század Me–109G vadászokkal. A Balatontól Bécsig húzódó légi harcok folytatódtak Délnyugat-Szlovákia területe felett is. Közben a München térségében települt 7. JD.-tól átirányították Bécshez a rendelkezésre álló erőket, így a 8. Sturmgruppe/JG–300-at 28 db páncélozott Fw–190A vadászgéppel és fedezetül 33 db Me–109G6 vadászt, az I/JG–300 osztály gépeit.
Ezek rádión történő rávezetés mellett pontosan 15 perccel a bombázók Bécshez érkezése előtt szembetámadták az amerikai köteléket és megtizedelték. Lelőttek 30 db B–24-et, 2 db B–17-et és 2 db P–38-at, 13 db saját gépveszteség mellett. Közben harcba vetették Malacky-Senec légterében a II/ZG–1-et (?) 27 db Me–410-zel és ezek további bombázókat lőttek le. 8 óra 40-kor Pöstyénből felszállt a 13. szlovák vadászszázad 8 db Me–109G6 gépe is, de tartózkodtak a harctól. Az egyik amerikai kötelék Érsekújvár felett Pozsony irányába fordult, s ekkor Puskar hadnagy századparancsnok azt gondolva, hogy a várost fogják bombázni, a 16-i kudarc hatása alatt parancsot adott a támadásra. Lang őrmester lelőtt egy B–24 gépet, amely Hidaskürt térségében lezuhant, további két B–24-et megrongáltak.
Ekkor a 82. FG 26 db P–38 vadászgépe (Phillips őrnagy) és a 332. FG. 46 db P–51 vadászgépe (Gardner őrnagy) részeivel a térségbe érkezett és közbelépett. A légi harcban 3 szlovák vadászt lelőttek (ezek pilótái meghaltak), 3-at megrongáltak, ezek kényszerleszálltak és összetörtek (egy pilóta súlyosan megsebesült). Ezzel a 13. szlov. vad. szd. megsemmisült, 5 gépe maradt, egy további vadászgépe balesetben tört össze, de tapasztalt pilóták hiányában többé nem vetették be amerikai erők ellen.
A 15. AAF aznap 43 gépet vesztett a térségben, ebből 41-et ebben a légi csatában, a megsérült gépek száma nem ismert. A német alakulatok 13 (más adat 16) gépet vesztettek, a II/ZG–76 6 db Me–410-et, a III/ZG–1 5 db Me–110-et, a 3/JG–302 pedig 5 db Me–109G-t. A személyi veszteség nem ismert. Ezzel a legnagyobb légi csata ebben a térségben a Luftwaffe erőivel a VI. 26-i volt, amely felülmúlja a VII. 2-it is. 139 német, 30 magyar és 8 szlovák gép állt szemben 217 amerikai vadásszal, amely a többi napokhoz képest igen jó aránynak mondható.
Összesített jelentés szerint Szlovákia felett német vadászerők 1944. VI. 1. és VIII. 20. között 18 amerikai gépet lőttek le, ezek 13 B–24, 2 db B–17, 2 P–38, egy P–51. Túlélő személyzetük 26 fő volt, ezeket Grinava táborban őrizték Csatlos szlovák honvédelmi miniszter utasítására. A szlovák felkelés alatt, 1944. IX. 1–2. éjjel átszállították őket Besztercebányára. Innen IX. 17-én 2 db leszállt 483. BG-be tartozó B–17 gép fedélzetén visszaszállították őket Olaszországba. Ezen a napon további 2 P–51 vadászgép veszett el a Besztercebányai repülőtéren, egyik pilóta a bombázógépbe átszállva visszatért, a másik sebesülten hátramaradt. (Jiři Rajlich–Jiři Sehnal „Slovak Airmen 1939–1945” – LABEL spol. s. r. o. – 1991 – Kutná Hora)
1944. július 26-án Sopronkövesd mellett sérülten kényszerleszállt és lezuhant a 15. AAF 465. BG.-ba tartozó B–24H bombázógép. A 42.52482 gy. számú gép 7336 MACR-szám alatt Ausztriában elveszettként van elkönyvelve. A gép 2 pilótája meghalt, a legénység 7 tagja valahol korábban kiugrott a gépből, magyar területen nem voltak megtalálhatók.
1944. VIII. 7-én a 304. B.W, 459. BG egy B–24M gépe, amely Németország felett szerepelt eltűntként, valójában Magyarországon zuhant le.
1944. VII. 27-én Csongrád megyében egy 31. FG-be tartozó amerikai vadászgép lezuhanását jelentették. Ez a gép az amerikai listán így nem található, de VII. 26-án az 7119. MACR-kód alatt szerepel a 325. FG egy 44.13271. gy. számú P–51D vadászgépe eltűntként Magyarország felett.
1944. VII. 27-én a 325. FG és a 332. FG egy-egy P–51C és az 52. FG egy P–51B vadászgépe zuhant le Magyarország 329felett. Így az alakulat számát valószínűleg elírták.
„Augusztus 7-én amerikai bombázókötelékek nappali támadást intéztek a Dunántúl egyes részei ellen. Vadászrepülőink a németekkel együtt felvették a küzdelmet…
Különösen Nagysitke és Káld mellett alakult ki heves légi harc… Eközben vitéz Molnár László rep. hadnagyot halálos lövés érte, holttestét többnapi keresés után a káldi erdő bokrai között találták meg, lezuhant gépétől több kilométerre… Holttestét bajtársai díszes koporsóba tették és autón Sopronba szállították, ahol óriási részvét mellett az ev. temetőben helyezték örök nyugalomra.” (Vasvármegye, 1944. aug. 18.)
Vitéz Molnár László rep. hadnagy felkutatásában részt vett a közeli község egyik lakója is, aki akkor elemi iskolás kisdiák volt. A lezuhanás után több nappal, mivel a pilóta még mindig nem volt meg – bár a roncsot már megtalálták – a kutatást irányító katonai körzetparancsnok a falu iskolás gyerekeit, a lakosság egy részét is bevonta a katonák és csendőrök mellett a Káldi erdő átkutatásába. Ennek során távol a falutól az erdő széléhez közel a gyerekek egy alacsony fáról lógó ejtőernyőn találták meg a pilóta holttestét. A halál okáról a tanú érthetően nem tudott mondani semmit. Az adatok tényében át kell értékelnünk Molnár László lezuhanásának részleteit. A pilóta ejtőernyővel még elhagyta a zuhanó gépet, hogy ez teljesen kinyílt-e, vagy sem, nem ismert. Hogy még a levegőben, vagy a földön halt meg – már soha nem fogjuk megtudni.
Az 1944. VIII. 7-i napra a 485. BG egy B–24H bombázógépet (gy.sz.: 42.52721) Magyarország felett elveszettnek jelentették. Lelövésének körülményei nem ismertek.
A 201. lgv. tüzérosztály Rákoskeresztúri temetőnél települt egyik gépágyús ütege lelőtt egy kb. 800 m magasságban repülő P–51 Mustang vadászgépet Budapest felett 1944. IX. 1–6 közötti időszakban, amikor a város ellen nem történt légitámadás. A légiriadót átrepülés miatt rendelték el, a lelövés a visszarepülés időszakában volt. Az eseményről okmány nem ismeretes. (Dr. Barczy Zoltán szíves közlése)
Az M. Kir. Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola légvédelmi tüzérosztálya 1944. július 4-től lőgyakorlati kihelyezésen volt az Eszterházai lőtéren. A fegyverzet 2 db 40 mm-es Bofors gépágyú és 2 db 80 mm-es Bofors löveg volt. A gyakorlólövészet közben tűzharcban voltak az átrepülő amerikai kötelékekkel és 8 nap alatt 7 repülőgépet lelőttek.
1944. július 15-én a lőtéren álló 2 db gépágyú 4 sorozattal lelőtt egy 300 km/h sebességgel közepes magasságban repülő B–24 Liberator bombázót. A gépből 4 ejtőernyős kiugrott, a többi repülőszemélyzet a lezuhant gépben meghalt.
1944. július 20-án helyhiány miatt a 2 db Bofors löveg és a 2 gépágyú Petőháza futballpályáján volt tüzelőállásban, és 9 óra után innen kezdett tűzharcot az átrepülő amerikai B–24 kötelékkel, amelyből az ágyúk rövid időn belül 3 db gépet kilőttek, ezek pár km-el távolabb zuhantak le, több ejtőernyős kiugrott, ezeket a csendőrség elfogta.
1944. július 22-én a Petőháza község mellett tüzelőállásban lévő 2 db gépágyúra 10 óra 30-kor egy P–38 Lightning vadászgép rácsapást végzett, de nem találta el. A viszonylag alacsonyan, 400 km/h-val repülő vadászgép ellen azonnal megnyitották a tüzet, 4 sorozat után egy telitalálatot értek el a törzsön, a gép szétszakadt, és lezuhant, majd felrobbant. A pilóta azonosíthatatlan maradványait a helyszínen temették el.
Ugyanaznap ebéd közben kb. 13 órakor egy visszafelé repülő B–24 bombázóra nyitottak tüzet, – előbb a jobb külső, majd belső motorját lőtték ki –, amelyből több ejtőernyős ugrott ki mielőtt lezuhant. Röviddel ezután 13 óra 30-kor egy sérülten visszafelé repülő B–17 bombázóra nyitottak tüzet 2000 m-en, amely több találat után fokozatosan süllyedt, végül 6 km-re a lövegektől becsapódott és megsemmisült. (HLT Kölcsey István hadapród kivonatos naplója, 1992)
Az említett napok gépveszteségei a 15. AAF részéről elég nagyméretűek, a szóban forgó gépeket Ausztria és Németország, ill. Jugoszlávia felett eltűntként tartották nyilván.
44. VII. 15.:
10 db B–24 veszteség Románia és Jugoszlávia felett
44. VII. 20.:
3 db B–24 Ausztria és 9 db B–24 Németország felett
44. VII. 22.:
2 db B–24, 1 db B–17 veszteség Jugoszlávia felett és 5 db P–38 Románia felett.
 
Az Eszterházán települt légvédelmi tanosztály légvédelmi lövegei és gépágyúi 1944-ben 20 napon át tűzharcot folytattak az átrepülő amerikai gépekkel. Ezek: 1944. IV. 3., 12., 23., V. 5., 10., 29., 30., VI. 16., 26., VII. 7., 8., 26., VIII. 7., 22., 23., IX. 17., 20., X. 13., 17., és XI. 1. Ennek során szóbeli adatok szerint 8 gépet lőttek le, közte 3 db P–38-at és 2 db B–24-et. Visszaemlékezés szerint egy gyakorló gépágyús üteg a sopron–ebenfurthi vasútvonal mellett egy alacsonytámadás során 3 db P–38 Lightninget lőtt le pár perc alatt azok közül a repülőgépek közül, amelyek oszlopban repülve az ott haladó személyvonatot géppuskázták. A gépek szinte a határvonalon zuhantak le és felrobbantak. (Az esemény X. 13-án lehetséges, amikor a 15. AAF egy időpontban 3 db P–38 elvesztését jelenti, kettőt német, egyet csehszlovák terület felett. Hármas 330gépveszteség több késő őszi napon is van, adatok hiányában azonban pontosan nem sikerült meghatározni.) (HLT. Melczer Zoltán t. fhdgy. seg. tiszt által letétbe helyezett okmányok, illetve visszaemlékezés, 1991)
1945. augusztus 24-én a Rákoskeresztúri Hősi Temetőben a Budapesti Amerikai Katonai Missió képviseletében Ritter főhadnagy, egy tolmács, 4 altiszt részvételével exhumáltatta az ott ideiglenesen eltemetett 10 amerikai repülőt. Ezeket hazaszállításukig Budán (a Budaörsi úti temetőben) helyezték el. A 42. parcella VI/b. szakaszának 1. és 2. sorából kiemelték; Handerson Josef, ismeretlen, ismeretlen, C. Copenhauser Mike, ismeretlen, ismeretlen, ismeretlen, Charles A. Hubert, Jaks. S. S. és Wilard Graham földi maradványait. Mivel valamennyiük gépét az 1944. nyári bombázások közben Budapest felett lőtték le, azonosításuk később megtörtént. (HLT. HM. 73988/1945. ált)
A Kispest határában lezuhant amerikai bombázógép egyik repülője Robert F. Heintz (36808. 224. I. 43–44a) a Kispesti temetőben a XII. sor, 18. sz. sírban volt eltemetve. 1945 végén exhumálták az amerikai hatóságok és elszállították. (HLT. HM. eln. 45091/1945)
Az 1944. VIII. 7-én, a Rába mentén lezuhant egyik német Me–109 vadászgép roncsát 1960-as években beszállították a már magyar alakulattal üzemelő pápai repülőtérre. Ott egy ideig gazdátlanul hevert, nem kellett egyik intézménynek sem, az akkori Hadtörténeti Múzeum sem vette át, így szétvágták ócskavasnak.
A valószínűleg az utolsó Magyarországi Me–109 vadászgépet a pápai repülőtéren az ún. kis hangár újjáépítésekor emelték ki a beomlott tetőszerkezet alól, valamikor 1956 után. A törzs törésétől eltekintve, a német jelű gép viszonylag jó állapotban volt, egy szervezet sem vette át, ócskavasba került. (Nagy István mk. alezredes szíves közlése, 1988)
Repülőgéproncsok a Balatonban. A Siófoki Hajózási Vállalat és a MÉH cég 1951–53-ban a Balaton keleti medencéjéből (Tihany–Szántód vonaltól keletre kiemelt 7 db repülőgéproncsot részben vagy egészben. Ezek a hajózást és a halászatot zavarták, így helybeli szóbeli adatok alapján két hajóról végzett kereséssel és búvárral határozták meg a helyzetüket. Egy daruval és kezdetleges emelőberendezésekkel az alábbi kiemeléseket végezték.
Egy amerikai P–51 vadászgép, Balatonaliga térségben a sekély vízből 1,5 km-re a parttól. A pilóta nem ugrott ki, maradványait az amerikai követségnek átadták, a gép darabokra hullott, 3,5–4 m vízmélység volt, iszapos fenékkel.
Egy B–24 bombázógép, 5 m mély vízből, Siófok–B.-füredi hajóúttól 1 km-re jobbra, a parttól kb. 4 km-re. A B–24 vízbe zuhanáskor esett szét, 4 motort, 4 légcsavart, 2 szárnyat, törzsdarabokat, 2 futóművet és fegyvereket emeltek ki.
B–24 bombázógép a Siófok–Kenese vonalban, Balatonaliga magasságában, a parttól 3–3,5 km-re, 5 m mély vízből, vastag iszapból. A roncs szétszóródott, 3 motort, 3 légcsavart, egy teljes szárnyat, a másik egy részét, 2 futóművet, a farokrészt, a törzs felét emelték ki.
B–24 bombázógép Tihanytól nyugatra, Szántód–Tihany nyugat, a rév vonalában, 1,5 km-re a parttól. A gép a levegőben felrobbant, széthullott, pár darabja szárazföldre zuhant. Ebből 3 motort, 2 légcsavart, a törzs kis részét, a teljes farokrészt kiemelték, a futókat és a többi részt nem találták.
Me–109 vadászgép Siófok–Fűzfő vonalától, Kenese irányába nézve, Alsóőrs magasságában. Parttól 5 km-re, majdnem a medence közepén. Kb. 5 m vízmélység a fenéken vékony iszap, a roncs szétszóródott, kb. felét tudták kiemelni.
Me–109 Balatonkenese térségében, közel a Honvéd üdülőhöz a part szélén, 1,5 m mély vízben a nádasból. A roncs darabokban, egy része a szárazföldre zuhant, a többit csak részben emelték ki.
Egymotoros szovjet vadászgép, típusa ismeretlen. Alsóörs–Almádi közötti vonalon, az Almádi pályaudvar magasságában feküdt a parttól 1,5 km-re, kb. 5 m mély vízben, vékony iszaprétegen. A roncsok távol voltak egymástól, a gép felét sem találták meg.
Az összes maradványt az ÁVH elvitte, a fegyverzet és fődarabok egy része a Magyar Néphadsereg nem ismert egységéhez került, a fémdarabokat ócskavasként beolvasztották. (HLT. Hollósy Lajos visszaemlékezése)
Ismereteink szerint a Keszthelyi-öbölben kényszerleszállt Wellington bombázógépet 1946–47-ben kiemelték és beolvasztották. A Siófok–Balatonaliga közti part rendezése és (sajnos) feltöltése közben sekély vízben talált német He–111 bombázógépet (1965–70. között) feldarabolták és széthordták, megőrzéséről egy szervezet sem gondoskodott. A Balatonfüred előtti nádasból, sekély vízből 1978 után megtalált Il–2/3m csatagépnek csak a hátsó felét emelték ki, apró darabokban. A mellső része most is a zuhanás helyén van, a kétfőnyi személyzetét azonosították a szovjet hatóságok. Egy Szu–2 csatarepülőgép 1945. március elején zuhant a vízbe a balatonfüredi kikötő előtti térségben ismeretlen okból, kb. egy km-re a parttól. Kiemeléséről adat nem ismeretes.
Az 1991 nyarán amerikai könnyűbúvárok részvételével folytatott keresőakció nem járt gyakorlati eredményekkel, roncsot nem találtak. A Velencei-tó és a Fertő tó magnetométeres átkutatására – jelen sorok írójának javaslata szerint – 1992 elejéig nem került sor.

331Varga Gyula hadnagy összetört WM21A Sólyom (F. 261) gépének roncsai Borovó mellett (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből)

A Rózsafa térségében lelőtt jugoszláv bombázógép roncsai beszállítás után a pécsi repülőtéren (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből)

332Siklósnál lelőtt jugoszláv Blenheim bombázógép roncsa (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből)

Siklós mellett, 1941. április 13-án kényszerleszállt német Ju–88 A4 bombázógép, amelyet magyar katonák őriznek (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből)

333AAF „dögcédulák” – az 1969-ben Budapesten egy ház padlásán talált, elrejtett dokumentumok, 1989-ben azonosították valamennyit

Magyar és német repülők és katonák temetése az Új Köztemetőben, 1944. április 15-én

334Magyar és német repülők és katonák temetése az Új Köztemetőben, 1944. április 15-én

Magyar és német repülők és katonák temetése a Új Köztemetőben, 1944. április 15-én

335Magyar és német repülők és katonák temetése az Új Köztemetőben, 1944. április 15-én

1944. IV. 13., a győri gyár bombázása nyomán leégett repülőmotor üzem a belső gyárban (Bagossy-fotó – NTF)

336A győri gyár repülőtere 1944. IV. 13-án, elől egy telitalálatot kapott Me–109 roncsa, mögötte a DT–XD jelű német példány (Bagossy-fotó – NTF)

1944. április 13. Győr, SzereldeI. Me–109 törzsekkel (Bagossy-fotó – NTF)

1944. április 13. Győr, a belső gyár festő- és kárpitosműhelye, belül egy Fw–58C típusú gép áll. Az épület előtt robbanó 453 kg-os bomba hatását az ajtó fogta fel. (Bagossy-fotó – NTF)

1944. április 13. Győr, SzereldeII. részlet a Me–109 szerelősorról (Bagossy-fotó – NTF)

3371944. április 13. Sérült DT+WW jelű német Me–109G6 a Szerelde–II előterében (Bagossy-fotó – NTF)

Kilátás a Hangár II. emeletéről a bombatölcsérekkel szaggatott repülőtérre. A beton szélén a 22. számú sérült német Ju–87B gép, hátul pedig 7 db Me–109 vadászgép, és egy Fw–58C Weihe látható (Bagossy-fotó – NTF)

3381944. április 13. Sárkányszerelde a sérült géptörzsekkel (Bagossy-fotó – NTF)

1944. október 7. Győr, bombázás után a belövő romjai, egy betűjel nélküli német Me–109 géppel (Bagossy-fotó – NTF)

339A MFTR ERZSÉBET KIRÁLYNÉ személyszállító gőzöse, amely 1944. április 15-én az 1570. folyamkilométernél (Kisapostag) aknára futott, de a legénység még sekély vízre tudta kormányozni. Ekkor 30 utas megsebesült, a hajót később kiemelték, 1945 tavaszán Kremsnél légitámadás során újra elsüllyedt. 1945 nyarán hadizsákmányként a Szovjetunióba vontatták (Palágyi Mihály felvétele)

A MFTR GRÓF SZAPÁRY GYULA vontatógőzöse 1944. IV. 14-én
az 1466. folyamkilométernél (Báta) aknára futott és nyomban elsüllyedt. A legénység 10 tagja meghalt, a hajót csak az 1950-es években emelték ki (Palágyi Mihály felvétele)




3401944. június 10-én, a Radnai havasokban kb. 1800 m magasságban, magyar határvadász osztag katonái egy szovjet B–25C (Mitchell) szállító-bombázógép roncsait vizsgálják. A gép a talált okmányok szerint 1944. április 12-én éjjel DNy–ÉK irányban már csak egy motorral repülve nekirepült a hegygerincnek és szétzúzódott. A személyzet maradványait a helyszínen hantolták el. (Lasztóczi János szds. felvételei – NTF)

341Az 1944. VI. 16-án Felsőszelinél lelőtt B–24 bombázógép roncsai (Keresztúri Gyula felvételei)

342Az újvidéki léggömbzár egy bárkája 1944 júliusában, ezekből mintegy 10 darab volt a Dunán felállítva (Marcis Ervin gyűjteményéből)

Egy brit Hampden bombázógép Mk. VI. aknával, amelynek fékernyőjét ellenőrzik (Marcis Ervin gyűjteményéből)

343A MFTR STEFÁNIA aknakutató gőzös magyar és német legénysége 1944 nyarán (Marcis Ervin gyűjteményéből)

A SAJÓ gőzös aknát robbant Nógrádverőcénél, 1944 nyarán
(Marcis Ervin gyűjteményéből)

344Brit Lancaster bombázógép. Mark VI. típusú aknák berakás előtt, 1944 nyarán (Marcis Ervin gyűjteményéből)

A máltai RAF-emlékmű (1989. Marcis Ervin gyűjteményéből)

A máltai RAF-emlékmű felirata, oldalt az összes elesett nemzetközösségi repülő adataival, közte a 205. BG legénységével (Marcis Ervin gyűjteményéből)

„Maus” – aknarobbantó gyűrűvel felszerelt német Ju52/3m szállítógép (Marcis Ervin gyűjteményéből)

346Az 1945. február 1-jén Lothardnál lezuhant 484. BG. 824. B. S.-ba tartozó B–24 gép személyzete – akik ejtőernyővel kiugrottak. A felvétel bevetés előtt készült. (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből)

A pécsi repülőtéren kényszerleszállt, és részben szétszerelt B–24 Liberator magyar katonákkal, 1946-ban (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből)

347Az 1944 nyarán Kémes község mellett földet ért amerikai pilóta elfogása után. A gép tízfőnyi legénysége ejtőernyővel kiugrott (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből)

A pécsi repülőtéren 1944. március 4-én leszállt egyik B–24 bombázógép legénysége még bevetés előtt (Dr. Pagáts Pál gyűjteményéből)

348Vitéz Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter 1944. augusztus 20-án a légoltalom tagjai részére a budapesti Vérmezőn rendezett ünnepségen kitüntetéseket nyújt át (KV)

A Brit Nemzetközösség lelőtt pilótáinak solymári katonai temetője 1988-ban (Sárhidai Gyula felvétele)

349227 kg-os amerikai repülőbomba felrobbantás előtt, már kiszerelt gyújtókkal Soroksáron, 1984. március 24-én (HT)

A 227 kg-os bomba felrobbantása még aznap, Soroksáron. A felcsapó földoszlop magassága elérte a 60 métert. (HT)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages