A HALÁL HÍRÜLADÁSA
A HALÁL HÍRÜLADÁSA
A halálesetet az elhunyt valamely férfi hozzátartozója vagy a gyászoló család megbízottja ünneplőbe öltözve jelenti be a közigazgatás és az egyház illetékeseinél: a halottkémnél, anyakönyvvezetőnél, lelkésznél, harangozónál.
Gyakran a bejelentést tévő személy látja el a további szervezési feladatokat. Rendszerint férfi, az elhunyt keresztapja vagy komája. Azonban nagyobb településeken a külön szerepkörré vált feladatokat mindig azonos személy, hajdúsági, kunsági elnevezéssel a funerátor, bejáró, illetve alkalmasint a bejárónő tölti be. A funerátornak kenyérkereső foglalkozása eljárni a halott dolgaiban, ezért általában éltes, jó eszű, írástudó személy, akinek olyan a szerepe a temetésben, mint a vőfélyé a lakodalomban.
A harang szavával válik közhírré a gyászos, közösségi figyelemre méltó esemény. A harangozásnak helyenként változó módja alakult ki, amely messzemenően függ a harangok számától. A halált bejelentő harangozásnak mindig van olyan része, amely magát a halál tényét adja hírül, valamint azt, hogy milyen nemű volt a halott, s felnőtt-e vagy gyerek. Kifejezhető a harangozással, hogy az elhunyt gazdag-e vagy szegény. Sőt, bizonyos mértékig érzelmet is kifejezhet a harangozó. Így a halottnak való harangozás egyik próbatétele volt a harangozó „hangszeres” tudásának. Az említett információkat ritmikai különbséggel és – ahol volt – a különböző harangok együttes vagy eltérő idejű használatának változataival lehetett kifejezni.
Amíg a halott a házban van, reggel, délben, este harangoznak neki. A község megbecsült halottjának mindegyik felekezet templomának harangja szól.
77A hivatalos személyeken kívül a rokonokat, szomszédokat is illő volt meghívni, ezt nevezték hívogatásnak, gyászbahívásnak. A halálesetről sokszor nem élőszóval, küldött által, hanem halotthívó tábla küldésével adtak hírt. A temetési, kalandos társulatoknál az atya, a mester indítja útnak a táblát, ezt házról házra továbbadják, míg végül visszakerül elindítójához. A szokás ismert volt ott is, ahol ilyen társulatok nem működtek: Széken a sulykolóhoz hasonlóan kialakított temetési táblára írta az utca tizedese a megfelelő halott nevét, temetése napját, s adták családról családra. Akit nem hívtak meg, az csak a temetésre mehetett el, a torba nem. Ahol ez nem volt szokásban, ott ki-ki maga döntötte el, hogy a temetési szokássor mely részén illő megjelennie. Ugyanakkor értesítették a távolabb, más faluban, tanyán élő rokonokat is, hogy a temetésre össze tudjon gyűlni valamennyi hozzátartozó.
A gazda, gazdasszony halálának hírét nemcsak az embereknek, de az állatoknak is hírül adták.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
