SZERELMI VARÁZSLÁS
SZERELMI VARÁZSLÁS
A szerelemmel, nemi élettel kapcsolatos mágikus gyakorlat úgyszólván napjainkig elevenen élt, emellett működtek ehhez értő, tanácsot adó, szereket készítő specialisták is. Ezek a közelmúltban már általában a társadalom perifériáján élő szegény, deviáns életvitelű egyének voltak, de a hagyományos paraszti társadalomban szükségszerű, elismert, bár kétirányú tevékenységük miatt nem feltétlenül pozitív értékelésű szerepet töltöttek be.
Történeti adatok, különösen a boszorkányperek ide vonatkozó gazdag anyaga jelzi, hogy a múltban is ez volt a magánélet mágiájának egyik legfontosabb területe. A szerelmi mágia legfőbb célja az ellenkező nemű személy „megszerzése”, magához láncolása, de elhidegítő, a párokat egymástól szétválasztó, és a nemi képességet „megkötő” – impotenciát okozó –, vagy hűtlenségért, bosszúból rontó mágikus eljárások is általánosan ismertek voltak. A legtöbb cselekmény alapját az ember tartozékainak megszerzése, ezeknek az érintkezéses mágia elvén alapuló használata jelentette.
A legelterjedtebb módszer valószínűleg a megétetés volt: valamilyen saját tartozék ételben vagy italban való beadása az ellenkező nemű egyénnek. Ez – analógiás úton – szoros kapcsolatra kényszeríti vele. Nők sokkal inkább űzték, mint férfiak. Legáltalánosabb a haj, szőrzet, menstruációs vér, izzadság, anyatej beadása volt, mégpedig pogácsában, süteményben, borban, pálinkában. Férfiak részéről vér vagy semen használata fordult elő. A megétetés gyakran került a boszorkány elleni vádak listájára is. Egy 1694-es erdélyi boszorkányper jegyzőkönyve szerint Ballos Judit aranyosszéki boszorkány a tanút arra tanította, hogy „falon látszó maga árnyékáról vakarjon port, s pogácsába sütve adja annak a legénynek, akit kivánna, hogy őtet szeretné”. Ételeket is használtak, ezeket a női testtel hozták valamilyen módon kapcsolatba: hónalj alatt tartott cukrot, háton végigcsurgatott tojást etettek meg a férfiakkal. Olyan eljárás is volt, amelyet az egymást elhagyni nem akarók alkalmaztak: tartozékaikat összekeverve közösen fogyasztották el: például apróra vágott hajat vagy vért pogácsába sütve. Ezt a módszert szétválasztó céllal is alkalmazták: egy harmadik személy undort keltő szereket, megszerzett székletüket adta be mindkét félnek. Szétválasztó-elhidegítő céllal bármilyen undort keltő vagy hagyományosan rontó hatásúnak tartott szert is etettek: tetűt, ki nem kelt vak csibét, halott állfelkötő kendőjét, halottmosó vizet.
A másik legelterjedtebb módszer a tartozékok – haj, köröm, lábnyom, ruhadarab – megszerzése, viselése, a saját házban való elrejtése; vagy a saját tartozék másik féllel való viseltetése volt. Egy karancskeszi (Nógrád m.) adat szerint valaki kilencven napig a nyakában hordott egy gyökérdarabot gyolcsba kötve, majd a feleségül megszerezni kívánt lány nyakába kötötte a zacskót, miközben három szál haját titokban kihúzta és magánál hordta. A férfiak gatyamadzagján végzett analógiás kötések alkalmazása közismert módszer, mind századunkban, mind a boszorkányüldözés idején: hét vagy kilenc csomóval biztosították a férj hűségét, vagy „kötötték meg” erejét. A nyomfelszedés lényege az, hogy a férfi lábnyoma alatti földet a kemencébe, a ház földjébe tapasztották, ritkábban maguknál hordták a nők, ezáltal magukhoz láncolva a nyom tulajdonosát is. Ez a gyakorlat a múltban igen eleven lehetett. Egy 1752-es bihari boszorkányper szerint a lány három napig pendelye korcában hordta a legény lábnyomát, majd a kemencébe 682tette tüzesedni. A lábnyom magához láncoló „visszafordítása” is előfordult: a Szilágyságban feljegyzett adat szerint egy asszony kifordította férje lábnyomát, ezt mondva: „Akkor hagyjál el engemet, ha én ezt visszafordítom.” A kapcafőzés vagy a bocskor főzése, füstölése hasonló indítékkal történt; a megszerzett lábbelit fazékban főzték, vagy a kürtő füstjére akasztották.
Némely mágikus tárgy sajátosan a szerelmi mágia segédeszközének számított. Legközismertebb volt a (Szent György-nap előtt) hangyákkal lerágatott béka- vagy denevércsontváz elhidegítő célú használata, de sok egyéb eszközt és eljárást is használtak. Egy közelmúltban feljegyzett adat a szerelmi mágiában járatos öregasszony tanácsára vonatkozóan: „Amelyik lány meg akarta a legényt szerezni, akkor azt mondta az a néni, hogy szedjünk kilenc rezgő nyárfáról levelet, és akkor olyan tűvel szúrjuk át, akin még cérna nem vót. Tegyük küszöb alá, aki legény átmegy rajta, az nem tud tőlünk elmaradni, rezeg a szíve értünk, úgy mint a nyárfalevél…” (Nógrádsipek, Nógrád m.; Pócs É. gy.). A viasz elolvasztása bosszúból megrontó vagy magához láncoló szándékkal egyaránt előfordult. Erdélyből ismert az eljárást kísérő ráolvasás:
Úgy égjen a te szíved értem,
ahogy elolvad ez a viack itten.
(Jankó 1893: 247)
ahogy elolvad ez a viack itten.
(Jankó 1893: 247)
Hasonló szerepe bármely mágikus tárgy elégetésének, tüzesítésének lehetett; a boszorkányperek jegyzőkönyveiben patkó, gatyamadzag, növényi eredetű szerek elégetése, hevítése egyaránt előfordul.
A szerelmi mágia egész Európa parasztságának gyakorlatában hasonló elveken, és sokszor részletekbe menően hasonló módszereken alapul, de a gyakorlat „világszerte” sok azonosságot mutat. Ókori és középkori adatok tanúsága szerint Európa népies, majd paraszti mágiájának mindig egyik leggazdagabb területét jelentette. Emellett a varázslók gyakorlatának is része volt (Thomas 1971). Sok eljárás konkrét folyamatossága mutatható ki római orvosok receptjeitől a középkoron át napjainkig; így az analógiás viaszolvasztó eljárást már Vergilius 8. eclogájából ismerjük (Heim 1906: 485). A gyakorlat hatásosságába vetett hit közelmúltig tartó elevenségére vallanak azok az adatok, amelyek szerint féltek a férfiak a „megétetéstől”; Luby Margit tunyogi (Szatmár m.) adata szerint az anyák arra intették legény fiaikat, hogy ne fogadjanak el ételt idegenben (Luby 1936: 28, további adatok: Gönczi 1907; Róheim 1925: 58–70).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
