Árvaügy,
Árvaügy, gyámügy. Az emberiesség és társadalmi rend egyaránt követelik, hogy azon személyek, akik testi s szellemi fejletlenségük, hiányaik vagy betegségük, továbbá akaratukkal vagy anélkül előállott helyzetük miatt nem képesek szellemi és testi, gazdasági viszonyaikról gondoskodni, a jogi rendet alkotó és fentartó közület részéről kellő védelemben, támogatásban részesíttessenek. Erre a célra szolgálnak az álladalomban bizonyos magán és közjogi intézmények, intézkedések, melyeknek foglalata a gyámügy. Ezt két részre szokás különíteni, t. i. A.-re vagy szorosan vett gyámügyre éL gondnoksági ügyre. a magyar gyámsági törvény helyesen gyámügynek nevezi a kettőt együttesen, mert a gyámolítás mindkettőnek egykép célja és eszméje, csakhogy az árváknál rendszerint a természetes testi és szellemi fejletlenség és a szülői gondozás hiánya, más személyeknél a testi és szellemi hiányok, fogyatkozások és a legkülönbözőbb körülmények teszik azt szükségessé. Kezdetben a gyámolítás nálunk is, mint mindenütt a család ügye volt, de már Szt. István király törvényeiben van oly rendelkezés, mely szerint az özvegyek, árvák és más gyámoltalan személyek a király különös védelme alatt állanak. A nemesekre vonatkozó királyi főgyámhatóság már e korban elismerve és onnan kezdve 1848-ig számos törvényben szabályozva volt. A jobbágyokra nézve a földesurasági hatóság, mint szinten az államhatalomtól leszármazott politikai jogosítvány, illetőleg kötelezettség foglalta magában a főgyámsági teendőket melyek teljesítése a vármegye és a központi halálom ellenőrzése alatt állott.
A történelmi fejlődés szerint, a gyámhatósági tevékenység nem biráskodási, hanem szorosan vett közigazgatási funkciónak tekintetett nálunk, amint hogy lényege szerint is az természete szerint is preventiv jog- és érdekvédelem s azon tulmenő támogatás. Bár vannak okok, melyek arra indítanának, hogy a gyámügy intetése a független, jogtudós; részrehajlatlan bitóságra ruháztassék, túlnyomók azok, melyek a mozgékonyabb s a megfelelő szervekkel jobban rendelkező közigazgatás organumait hivatottabbakká teszik. Természetes, hogy a Gyámhatósági fontos aktusokra való tekintettel szükséges, hogy annak szervezete olykép alkottassék, hogy az alaposság, cél- és jogszerűség szempontjait egyaránt kielégítse. Az 1877. évi XX. t. c. a gyámügyet szintén mint közigazgatási ügyet fogta fel, de némely jogfosztó aktusok (pl. a kiskoruság meghosszabbítása gondnokság alá helyezés bizonyos esetekben) a bitóság által eszközöltetnek. E törvény, mely az 1885. évi VI. t.-c. által tett módosításokkal ma is hatályban , áll főelveiben a következő: Gyámság alá helyeztetnek mindazon kiskornak, kik atyai hatalom alatt nem állanak; tehát nemcsak a szülőtlen árvák, vagy apátlanok, hanem akik fölött az apa gondozó, védő, nevelő hatalma megszünt. Nagykoruak gondnokság alá helyezésének helye van elmebetegség vagy elmegyengeség siket-némaság, tékozlás, távollét, börtönben lét eseteiben. Bizonyos esetekben az apai vagy gyámi hatalom alatt álló kiskoruak is gondnokság alá helyeztetnek vagyonuk kezelése tekintetében.
A gyámi tiszt első sorban azt illeti, kit az apai hatalmat gyakorló apa rendel, nevez meg; nevezett gyám nem létében az anya köteles a gyámságot elfogadni; utána az atyai nagyatyát, ezután az anyai nagyatyát. ezután pedig a finembeli oldalrokonokat illeti az unokatestvérekig bezárólag, a rokonsági fok közelsége szerint. Az anya a természetes és törvényes, a főbbi rokonok a törvényes gyámok. Törvénytelen gy ennek természetes és törvényes gyámja a teljes koru anya törvényes gyámja ennek nincs. Nagykoru gondnoksága törvény szerint első sorban a házastársat, azután az atyát, ezután pedig a gyámságra is hivatott előbb elsorolt rokonokat illeti. Nevezett és törvényes gyám vagy gondnok nem léteben gyámot a gyámhatóság rendel. A gyámság elfogadása és viselése polgári kötelesség, melyet az, ki arra törvény szerint általában és az adott esetben képes, és ki a törvényben meghatározott okoknál fogva mentességgel nem bit, el nem utasíthat. Gyámság és gondnokság minden esetben csak gyomhatósági intézkedés alapján vehető át. A gyám vagy gondnok jogai és kötelességei: a gyámolt vagy gondnokolt képviselése, vagyonának kezelése, a kiskoru nevelése és képzése vagy képeztetése a törvényben szabályozott módon. A gyám és gondnok e tiszteből folyó teendőiben a szorgalmas családapa gondosságával köteles eljárni; köteles a meghatározott esetekben a gyámhatóság jóváhagyasát kikérni; a vagyonkezelésről naptári évenkint és a gyámság v. gondnokság megszünése alkalmával számot adni. A gyám működését a gyámhatóság megfelelő szervei által ellenőrzi felügyel rá és abból folyólag a gyámot törvényes kötelességei teljesítésére figyelmeztetheti, utasíthatja, a mulasztót birságolhatja, elmozdíthatja. A törvényben meghatározott esetekben és mértékben a gyám fáradozásaiért jutalmat igényelhet. Jelentékeny szerepet ad a törvény a gyámság és gondnokság körül a rokonoknak negyedíziglen. Véleményezésre hivatvák a gyám és gyámhatóság mellé; esetenkint hozzájárulásuk felmenti a gyámot a gyámhatósági jóváhagyás kikérésétől; meghallgatásuk némelykor a gyámhatóságra is kötelező. A rokonok e jogaikat vagy személyesen vagy ha nagyszámuak választottaik által gyakorolják.
Fontosabb, mert valósággal a gyámhatóság jelentékeny részének gyakorlására vonatkozik a rokonoknak, mint családi tanácsnak közreműködése. Ezen intézmény a gyámügyi közigazgatás fontos önkormányzati intézménye, mely eredetet a rómaiaktól veszi, hol a rokonok mint véleményező testület nagy befolyást gyakoroltak a gyámolt ügyeire; innen vették az eszmét a modern államok is, így Franciaország, Poroszország stb. A magyar családi tanács annyiban kivételes intézmény, hogy csak akkor állítható fel, ha a kiskoru tiszta vagyona százezer forintot felülhalad, és ha az apai hatalmat gyakorló apa rendelte, v. pedig a rokonok kérelmére a belügyminiszter engedélyezte. A családtanács elnöke az árvaszéki elnök tagjainak száma 4. Tagok rendszerint csak rokonok lehetnek; egy tag azonban a gyámolt családjával jó viszonyban élő nem rokon is lehet. A családtanács hatásköre abban áll, 1. hogy oly ügyekben, melyekhez nem létében a gyám vagy gondnok csak a rokonok hozzájárulása mellett intezkedhetik, a rokonokat pótolja a családtanács elnökének egyetertése; 2. gyámhatósági jogkörrel bir, kivévén a gyám- és gondnokrendelést, nagykorusítást, leltározást, hagyatéki tárgyalást, birságolási és fegyelmi jogot.
A gyámhatósági teendőkben fontos rész jut a község előljáróinak, a hagyateki eljárás körül a gyámok működésének közvetlen felügyelése által. Külön erre a célra rendelt hatósági közeg a községi közgyám, kit minden község köteles alkalmazni vagy külön, vagy több szomszédos községgel egyesülve. Oly kis- és nagyközségek, melyek elegendő szellemi és anyagi erővel birnak, gyámhatósággal a rendezett tanácsu városok árvaszékeinek szervezete szerint, a belügyminiszter által felruházhatók, különben a teljes gyámhatóságot elsőfokulag csak a rendezett tanácsu városok és törvényhatóságok árvaszékei gyakorolják. Az árvaszék kollegiális hatóság; áll az elnökből, legalább két ülnökből, jegyzőből és megfelelő számu segédszemélyzetből. A törvény hatósági bizottság, az ülnökök számaival egyenlő számban, saját tagjai sorából tiszteletbeli árvaszéki ülnököket rendelhet ki. Rendezett tanácsu városokban az árvaszék elnöke a polgármester. Az árvaszék határozatait ülésekben szótöbbséggel hozza; az érdemi határozatok indokolandók: a jogerős határozatok csak a törvényben kifejezett esetekben támadhatók meg bíróság előtt és
közigazgatási úton hajtatnak végre. A gyámhatósággal felruházott község árvaszékének határozatai ellen a törvényhatósági árvaszékhez, innen a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz (l. Közigazgatási bizottság) van felebbezésnek helye, a határozat kézbesítésétől 15 nap alatt. A rendezett tanácsu városi és törvényhatósági árvaszék elsőfokú határozatai a közigazgatási bizottsághoz, innen a belügyminiszterhez (l. Belügyminisztérium) felebbezhetők. A közigazgatási bizottság azonkivül biráskodik az árvaszék tagjai elleni fegyelmi ügyekben; az árvaszéki eljárás elleni panaszokat megvizsgálja: hivatalból rendelkezik, ahol szükségesnek találja v. a törvény rendeli egyes ügyekben; elintézi a rendezett tanácsu város és törvényhatóság, árvaszéke között felmerült illetekességi vitákat. Árvaügyi teendőit azonban nem plénumában, hanem egy albizottságban, küldöttségben gyakorolja, melynek elnöke a főispán. Az összes gyámügy fővezetese intézésének főfelügyelete a belügyminisztert illeti, kit erre vonatkozó működésében külön főosztályt képező személyzet támogat.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
