sajbózás
sajbózás: kora tavaszi → népszokás, tüzes korongok hajigálása (→ tűzgyújtás). Szatmár megyében és Nógrádverőcén is feljegyezték a szokást az I. világháború előtt. Nevét a sajbó szóból nyerte, mely a német Scheibe (’korong’) magyaros formája. → Nagyböjt első vasárnapján fakarikákat – sajbókat – készítettek a legények, 3–4 méteres botra tűzték, megtüzesítették, majd a fejük felett meglóbálva, deszkához csapták, ekkor a sajbó elrepült. A sajbó elhajítása közben kikiáltották, hogy kié a sajbó. A szokást D-német területen, Ausztria egyes részein és Svájcban gyakorolják, időpontja lehet → farsang vagy a böjti vasárnapok, de → húsvétkor vagy → Szent Iván-napon is röpítik a tüzes karikákat. Itt is kikiáltják, hogy kinek a tiszteletére röpítik a karikát s a szokást kísérő versek utalhatnak a tavasz jövetelére is. A német szokásra vonatkozó első adat a 11. sz.-ból származik. – Irod. Benkóczy Emil: Sajbózás (Ethn., 1910); Fehrle, E.: Feste und Volksbräuche im Jahreslauf europäischer Völker (Kassel, 1955).
Dömötör Tekla
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
