lánctánc, füzértánc
lánctánc, füzértánc: a csoporttáncok egyik átfogó, legkollektívebb műfaji-formai osztálya. A táncosok összefogódznak (kéz-, váll-, derék-, övfogás) vagy eszközök segítségével (kard, bot, abroncs, szalag, kendő) alkotnak láncot. Az összekapcsolódás alapvetően meghatározza a lánctáncok formai vonásait: motívumkészletük egyszerű és csekély, szerkezetük kötött vagy félig szabályozott. A láncformából adódó egyöntetűség kényszere az egyéni táncalkotást, a rögtönzést korlátozza. A térbeli mozgást, a lépések sorrendjét gyakran táncvezető irányítja. Zárt (kör) és nyitott (félkör, sor, kígyó- és csigavonal), továbbá egynemű és vegyes lánctáncokat szoktak megkülönböztetni. A gyermekjátékokra is jellemző láncformáknak az európai tánckultúrában nagy múltja és jelentős szerepe van, míg másutt (Kisázsia kivételével) szórványosabb. Első bronzkori adataink az antik tánckultúra emlékeivel bővülnek ki. A középkori és reneszánsz táncokban (carole, branle) uralkodó láncformát az újabb párostáncdivat szorítja háttérbe. Szívós, elemi formaként azonban koronként újjáéled, s a paraszti táncélet a 19. sz. végéig megőrzi (német Reigen, Langetanz; francia rondes, farandole). Ma főként a Balkán s részint K-Európa népi tánckultúrájára jellemző (szerb: kolo, román: hora, bolgár: horo, orosz: horovod, szlovák: kol’eso). A lánctánc szerepe keleti népcsoportjaink (moldvai és gyimesi csángók, bukovinai székelyek) táncéletében jelentősebb. Másutt már csak a leánykarikázó, az ugrós, a lakodalmi labirintus-tánc, a körcsárdás, valamint a gyermekjátékok képviselik a régies lánctáncformát. (→ még: bodnártánc, → csángó táncok, → gyertyás tánc, → hora, → karikázó, → körcsárdás, → labirintus-tánc, → ugrós) – Irod. Sachs, C.: World History of the Dances (New York, 1937); Wolfram, R.: European Song-dance forms (Journal of the IFMC, Cambridge, 1956); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III., A–B., Bp., 1955–56); Jankovics, Sz. L.–Jankovics, Sz. D.: Narodne igre (I–VIII., Beograd, 1934–64); Martin György: Egyéni és közösségi formatípusok a népi táncalkotásban (MTA I. Oszt., Közl., 1969); Martin György: Die branles von Arbeau und die osteuropäischen Kettentänze (Studia Musicologica, 1973).
Lánctánc (Gyimes, v. Csík m.)
Martin György
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
