fakéreg
fakéreg: A növényföldrajzi viszonyoktól függően a fakéreget a magyarság napjainkig különböző célokra használja. A székelyek a pásztorkunyhók tetőzetét fenyőkéreggel fedik, s hideg, nedves földjét szintén ezzel takarják be. Fenyő-, nyír-, hárs-, cseresznyefa stb. kérgéből különböző edényeket (→ kászu) készítenek. A vadkörte, vadalma, éger, cserfa héja, kérge festőanyagot (→ festőnövények) szolgáltat (bútorfestés). A székelyek az éjszakai pisztrángozáshoz nyírkéregből sodorják a fáklyát (tidó). Veszprémben a lobogó, Vasban a lobbogató, Somogyban a bédó és a huszigyárgya a Szent Iván-napi szokásoknál használt nyírkéreg fáklya. Zemplénben, az Ormánságban bocskort formáltak fakéregből, sőt az utóbbi vidéken a hársfa lehántott kérgéből még csónakot is készítettek. A húzóhálók úszója vagy parája gyakran fakéregdarabka (Velencei-tó, komáromi Duna mente). Nyírfakéregből a székelyek havasi kürtöt sodornak, a Maros mentén méh bodonokat hajlítanak. Ínséges esztendőkban Erdélyben, Moldvában a tölgy- és szilkérget összeőrölve lepényszerű ételnek készítették el, s más fák kérgével együtt takarmánynak gyűjtötték. A különböző fák kérge Skandináviában már a vikingek idejében nélkülözhetetlen takarmány volt. A bőrrel együtt a fakérget Európában a paleolitikumtól kezdve használják. A neolitikumban, a bronzkorban szinte mindazok a kéregből készült edények, eszközök ismeretesek, amelyeket Közép- és K-Európa parasztsága napjainkig használ. A fakéreg nagy múltú felhasználására utal, hogy a kéreg és a kérget szolgáltató fák legnagyobb részének elnevezései az európai nyelvekben igen ősiek. Pl. a szlovák breza, német Birke, litván béržas ’nyir’ őse ugyanaz az indoeurópai eredetű szó. A fakéreg felhasználása jelentős a természeti népek körében. Polinéziában a Broussonetia papyrifera kérgéből áztatással, ütőgetéssel a ruhaanyagnak, takarónak használt tapat készítik. (→ még: fakéreg edény, → háncsmunka). – Irod. Clark, J. G. D.: Prehistoric Europe. The Economic Basis (London, 1952); Ropeid, A.: Skav. Ein studie i eldre tids fôr-problem (Oslo–Bergen, 1960); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Gunda Béla: Significance of Ecological Factors in Herding (Acta Geographica Debrecina, Tom. XIX. Ser. VII., Debrecen, 1968).
Gunda Béla
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
