csávázás, meszezés, pácolás
csávázás, meszezés, pácolás: a vetnivaló gabonamagvak vegyszeres kezelése elsősorban az üszög elleni védekezés céljából. A vetésre szánt szemet aratás után külön tárolták és vetés előtt nem sokkal csávázták. A csávázást rendszerint kövezeten vagy jól ledöngölt földön, kisebb mennyiségű mag esetén nyári jászolban, mosóteknőben végezték. Gazdahelyeken külön csávázóteknőt tartottak. Szokás volt a csávázókosár használata is: ilyenkor a kosárba felszedett magot megmerítették kosarastól a csávalében. A kéz kímélésére kisebb és nagyobb méretű falapátokat használtak. Általában ketten-hárman csáváztak. Egyikük locsolta vagy permetezte a rézgálicos oldatból vagy vízzel fölengedett oltott mészből álló csávalevet, a másik (és a harmadik) falapáttal keverte és forgatta a szemet. – A csávázás valószínűleg a múlt század folyamán a racionális gazdálkodás hatására honosodott meg a magyar parasztságnál. Korábban csupán szórással, kézi válogatással, rostálással (→ gabonatisztítás) tisztították a vetésre szánt gabonát. Néhány helyen trágyalével öntözték üszög ellen. – Irod. Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán (Népr. Közl., 1963); Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Bp., 1964); Pais Sándor: A becsvölgyi gazdálkodás (Népr. Közl., 1964); Fél Edit–Hofer Tamás: Geräte der Átányer Bauern (Bp., 1974).
Csávázókosár (Átány, Heves m.)
Csávázóteknő (Átány, Heves m.)
Kósa László
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
