Nóé
Nóé Sét leszármazottja, Lámek fia, Metúselah unokája. A h. nóah jelentése: nyugalmat teremtő, azaz vigasztaló (vö. 1Móz 5,29).
Nóé igaz, feddhetetlen ember volt, Isten akarata szerint élt (1Móz 6,9). Felesége és három fia volt: Sém, Hám és Jáfet.
Nóé korában az emberek nagyon megromlottak, gonoszak, istentelenek voltak. Isten elhatározta, hogy vízözönnel eltörli az embert a föld színéről. De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt. Isten kijelentette Nóénak szándékát, megparancsolta: építsen bárkát a maga és családja, valamint az állatok és madarak magvának megmentésére. Nóé hitt Istennek, s mindent úgy cselekedett, ahogyan Isten megparancsolta neki. Amikor a bárka készen lett, ellátta élelemmel, bevitte az állatokat és a madarakat, végül bement ő maga is feleségével, három fiával és három menyével. Isten bezárta a bárka ajtaját, megnyitotta az egek csatornáit, felfakasztotta a mélység forrásait. Negyven nap és negyven éjjel szakadt az eső. A víz mindent elborított. A bárka 150 napig lebegett a víz színén, akkor megfeneklett az Ararát-hegységben. Nóé negyven nap múlva kibocsátott egy hollót, hét nap múlva egy galambot, de a madarak visszatértek, mert még nem tudtak hová leszállni. Újabb hét nap múlva a kibocsátott galamb este olajfalevéllel a csőrében tért vissza. Hét nap múltán ismét kibocsátott egy galambot, de az már nem szállt vissza. Ebből megtudta Nóé, hogy elapadt a víz. Ekkor Isten szólt Nóénak, hogy kijöhetnek a bárkából.
A bárkából kijőve Nóé hálaáldozatot mutatott be, amit Isten kedvesen fogadott. Szövetségével ajándékozta meg Nóét, s rajta keresztül az emberiséget, hogy nem pusztítja el többet a földet vízözönnel. Szövetsége jeléül a szivárványt helyezte a felhőbe, emlékezetül (1Móz 8,21k; 9,9kk). Isten a szövetség rendjére nézve rendelkezéseket adott (1Móz 9,1-7). Ezek alapján beszélnek a zsidók »Nóé hét parancsá«-ról, amelyek minden emberre érvényesek, a prozelitákra pedig kiváltképpen. A hét parancs a következő: 1. A felsőbbség elismerése. 2. Az istenkáromlás tilalma. 3. A bálványimádás tilalma. 4. A vérfertőzés tilalma. 5. A gyilkolás tilalma. 6. Rablás és lopás tilalma. 7. Tilos a húst vérrel együtt megenni.
Az özönvíz után Nóé földműveléssel kezdett foglalkozni, szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott és megrészegedett, s mezítelenre vetkőzve elaludt a sátrában. Hám meglátta, és elmondta két testvérének. Sém és Jáfet háttal bemenve betakarták apjukat. Amikor Nóé kijózanodott, s megtudta a történteket, Sémet és Jáfetet megáldotta, Hámot (Kánaánt) pedig megátkozta. Az áldás és az átok egyaránt beteljesedett. Nóé hatszáz éves volt, amikor az özönvíz elkezdődött. Az özönvíz után még háromszázötven évig élt. Kilencszázötven éves korában halt meg (1Móz 7,6; 9,28k).
Az ÚSZ többször beszél Nóéról. Jézus figyelmeztetésként említi (Mt 24,37k; Lk 17,26k). A Zsidókhoz írt levél a hit hősei közé sorolja (11,7). Péter apostol a vízözönt a keresztség képmásának tekinti (1Pt 3,20), valamint figyelmeztetésnek, hogy Isten haragvó ítéletét nagyon komolyan kell venni (2Pt 2,5; 3,5kk).
NA
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
