Kolosséiakhoz írt levél
Kolosséiakhoz írt levél Pál apostol egy olyan gyülekezetnek írja ezt a levelet, amelyet nem ő, hanem valószínűleg a kolosséi születésű Epafrász alapított (1,7; 2,l; 4,12). Epefrász meglátogatta Pált a fogságában és a tőle hallott hírek indítják az apostolt a levél írására, amely a gyülekezetbe beszüremkedett tévtanok elleni védekezésre ad tanácsokat.
1. A kolosséi gyülekezet
Pál többször is megfordul Frígiában (ApCsel 16,6; 18,23), de sohasem járt Kolosséban. Valószínű, hogy hosszú efezusi tartózkodása alatt tanítványa és munkatársa, Epafrász hirdette Kolosséban és a két szomszédos városban, Hierapoliszban és Laodiceában az evangéliumot (1,7; 4,12). Így Pál sokat tudott a gyülekezetről, s bár nem ismerte, de számon tartotta őket.
Hogy mekkora lehetett a kolosséi gyülekezet, az nem derül ki a levélből. Az apostol két házigyülekezetet is említ (4,15.17; Filem 2), személy szerint Nimfát, Arkhipposzt, Filemont, Appiát és Onezimoszt. Valószínűleg túlnyomóan pogánykeresztyénből állott (2,13; 1,21.27), s bár azon a vidéken sok volt a zsidó, a gyülekezetben csak szórványosan találkozunk velük (2,14.16). Miután Epafrász beszámolt a gyülekezetről, Pál Tükhikosszal küldi el a levelet, akit elkísért Onezimosz is a Filemonhoz írt levéllel, mivel Epafrász Pál mellett maradt. Feltűnő, hogy az apostol nem gyülekezetnek, hanem »hívő testvéreknek« ír (1,2), amiből sokan arra következtetnek, hogy az itt élő kisszámú keresztyén még nem tekinthető »gyülekezetnek«.
2. A levél írásának oka
A levélből megtudjuk, hogy a kolosséi keresztyének között tévtanítók léptek fel, s bár még semmi eredményt nem értek el közöttük (2,4–5), Pál mégis szükségesnek tartja a keresztyén hitben való megerősítésüket. Nehezebb meghatározni, hogy miből álltak a tévtanok. A 2,8 »bölcselkedésnek« (filozófiának) nevezi, de úgy látszik, olyan gnosztikus tanításokról volt szó, amelyben pogány és zsidó elemek egyaránt keveredtek. A pogány gnosztikusok azzal dicsekedtek, hogy ők olyan magasabb rendű ismeretekkel rendelkeznek, amely a keresztyének egyszerű hitének magasan felette áll és hogy Isten csak bizonyos közvetítő lények segítségével lép kapcsolatba a mi világunkkal, akiket tisztelni kell. Ugyanakkor a zsidó tévtanítók követelték, hogy tartsák meg a zsidó étkezési szabályokat (2,16.21), a körülmetélkedést (2,11), a zsidó ünnepeket és a szombatot (2,16), az angyalok tiszteletét (2,18) és az önmegtartóztatást egészen a test sanyargatásáig (2,23).
Szó van még a – valószínűleg a misztérium vallásoktól átvett – látomásokról (2,18) és a »világ elemeiről« (2,8), amik a gnosztikus irodalomban általában olyan hatalmasságokat jelentenek, amelyek Krisztus ellenfelei. A tévtanítás szerint Krisztus ezeket a hatalmakat még nem győzte le. Ez indokolná a levél tanítását Krisztus kozmikus győzelméről.
3. A levél szerzője és hitelessége
a) A hitelessége elleni első kifogás a levél stílusa és szókincse. A levélben valóban van 33 hapax legomenon és további 15 olyan szó, amely előfordul ugyan az ÚSZ-ben, de Pálnál csak ebben a levélben. Ugyanakkor hiányoznak belőle olyan Pálra jellemző szavak, mint a dikaioszüné és a szótéria. És a levél első részének a stílusa valóban olyan vontatott, ami szintén nem vall Pálra.
b) A második kifogás: a levél krisztológiája nem vall Pálra. Az 1,16–19; 2,9–10 és 14–15 olyan Krisztus-képet rajzol, amilyennel másutt nem találkozunk Pálnál. Például a »pléróma« említése. – Ez a kifogás azért nem áll meg, mert a kozmikus krisztológiának a gyökereit Pál több levelében is megtaláljuk (1Kor 2,8; 8,6; 2Kor 4,4; Gal 4,8–9; Fil 2,9–11).
c) A harmadik kifogás: Elképzelhető-e, hogy a keresztyénség kezdeti idejében a gnosztikus tanok ilyen nagy veszedelmet jelentettek a gyülekezetek életében? – Erre azt felelhetjük, hogy a gnoszticizmus korábbi, mint a keresztyénség.
Két apróbb megfigyelést is felhoznak a kételkedők:
– A levél szerint az egyház Krisztus teste (1,24). –Ezzel a gondolattal másutt is találkozunk: 1Kor 12,12; Gal 3,28.
– Az 1,15–20 szerintük nem páli fogalmazású, hanem egy keresztyénséget megelőző himnusz. – Ennek a 18. v. ellene mond.
Manapság a szerzőség kérdésénél két elmélet tartja magát. Az első szerint a levél szerzője Pál. Így ismerte már Barnabás és Ignatius és az egyházi hagyományt kánonba foglaló Justinus és Markion Kr. u. 150 körül. Később Irenaeus, Alexandriai Kelemen és Tertullianus egyházatyák is általánosan elismertnek tartják. – De sok híve van az ún. »titkár-elmélet«-nek is. Eszerint az apostol a levél írását valamelyik munkatársára bízta. Ez megmagyarázná a többi páli levéltől való eltérését. A végén a kézjegye nem zárja ki a diktálást (Gal 6,11). –Talán említést érdemel az az elmélet is, hogy az apostol neve alatt valaki más írta a levelet. Ezt igazolná az utasítás a levél másutt való felolvasására (4,16).
4. A levél keletkezési helye és ideje
A levélírás idején Pál fogságban volt (4,3.10.18).
a) Már Markion Efezusból keltezettnek tartja. Ide könnyen eljuthatott Epafrász a gyülekezet gondjaival és a szökött Onezimosz is. – Ellentmond ennek Márk és Lukács említése az üdvözlők listáján, akiknek az efezusi tartózkodásáról nem tudunk. Azonkívül Pál imádsága, hogy Isten nyisson előttük ajtót az igének (4,3), nincs összhangban Pál efezusi működésével (ApCsel 19,8–11; 1Kor 16,9).
b) A cézáreai fogság mellett az ApCsel 24,23 és a Kol 4,10 szól. – De hogy jutott ide Onezimosz? És a cézáreai missziói munka nem foglalkoztatott olyan sok munkatársat, mint amennyit Pál a levelében említ. Miért nem említi Filepet (ApCsel 21,8)?
c) Több kézirat végén az olvasható, hogy a levelet Pál Rómából írta. Enyhébb fogságában (ApCsel 28,16.30–31) valóban volt lehetősége az evangélium hirdetésére és szélesebb munkatársi gárda segíthette. Róma mellett szól, hogy az egyidejűleg Filemonhoz írt levelében azt kéri, készítsenek neki szállást (Filem 22). Cézáreából ezt nem kérhette, hiszen tudta, hogy Rómába viszik (ApCsel 25,11; 26,32). Röviddel Rómába érkezése után írhatta, mivel még egy szót sem szól a peréről (Fil 1,23–25). Azonkívül Lukács és Arisztarkhosz, akik Rómába kísérték, még mellette vannak (4,10–14). Ennek a véleménynek is nehézsége, hogy Onezimosz, mint szökött rabszolga, hogyan jutott el a távoli Rómába, ahol közismerten szigorú volt az ellenőrzés? És arról sem tudunk, hogy Timóteus is elkísérte volna Rómába.
Ami pedig a keletkezési időt illeti, a többség Pál római fogsága közepére, vagy végére gondol, az 59–63 közötti időben. Akik pedig az efezusi keltezés mellett vannak, azok az 54–58 közötti évekre gondolnak.
Végül, akik a deutero-páli feltevést vallják, azok szerint a keletkezési hely valahol Kis-Ázsiában lehetett, az apostoli kor utáni évtizedekben.
BF
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
