KÉVE
KÉVE, (kö-e-ve v. kö-ev-e) fn. tt. kévét. Kicsinyezve: kévécske. Általán kisebb vagy nagyobb csomóba kötött növényszálak, melyeket arattak, kaszáltak, metszettek, nyűttek, szakgattak stb. melyeket kötetlen állapotban s kisebb részletekben néhutt csomó-nak, néhutt pedig marok-nak hívnak. Búza-, rozs-, árpa-, zabkéve. Kévébe kötni az aratott nádat, kákát, kukoriczakórót. Kévébe kötni a vágott vesszőt, tövist, gazt. Kévébe kötni a nyűtt kendert, lent. Kévéket kötözni, összerakni, szekérre adni, hányni. Átv. ért. mindent egy kévébe köt, azaz mindent egyenlőnek, hasonlónak vesz vagy tart. Minthogy a kévének lényeges kelléke a kötés, igen valószinü, hogy gyöke egy a köt v. félzártan és tájdivatosan kět igének kö v. kě gyökelemével. A kö v. kě gyökből úgy fejlett ki a kö-ev-e v. kö-e-ve összehuzva ké-ve v. kév-e; mint a csö v. csě, sa, ba gyökökből a csö-e-ve v. csö-ev-e csév-e, sa-a-va v. sa-av-a, sá-va v. csáv-a. (szűcsök sós mosléka) ba-a-va v. ba-av-a, báva. Rokon hangokban egyezik vele a ,csomó‘ szó is. Finnül: kupo. A föntebbi hasonlat szerént képződtek: gyáva, káva, kába, csába, s több mások. Hogy köt máskép kět is, mutatják a tájdivatos kětény, kěczěle a szokottabb kötény, köczöle helyett; a régiségből pedig különösen a halotti beszédbeli: ketnie. A német is a kévét nem csak Garbe hanem Bund szóval is nevezi a binden törzsöktől; a latin manipulus-nak pedig a magyar marok felel meg, mely a kévének csak egy részét teszi, mivel a kéve több marokból összekötött csomó. Egyébiránt kéve, kepe szóval azonosnak is vétethetik. V. ö. KEPE.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
