ÚTFÉL
ÚTFÉL, (út-fél) ösz. fn. Az útnak melléke, menete, oldala, vagyis mennyiben az útat két szélvonal zárja be, annak egyik oldalsora. Útfélen járni. Útfélre ültetett fák. Úton, útfélen találkozni valakivel. Úton útfélen gyalázni valakit; am. mindenütt, vagy sok helyen, minden alkalommal. Aki útfélen épit, sok mestere van annak. (Km.) „Összevissza jártam útat, útfelet.“ (A falusi kis leány Pesten).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
