Terra sigillata
Terra sigillata, így nevezik azokat a könnyű, finom agyagból készült, élénk korallpiros színű, és fényes külsejű edényeket, melyeknek külső falai ornamentalis vagy figuralis reliefdíszszel vannak ellátva. Kétségkívül görög minták után készültek s közeli rokonságban állanak a Kr. e. 3-ik század óta gyártott, Görögországban és Italiában gyakran előforduló ú. n. megarai vagy samusi vázákkal, melyeknek reliefdíszítése az alexandriai művészet hatását tünteti föl. A t. s. edények gyártása a Kr. e. 2-ik században kezdődik, formáik és diszítésük Augustus korában éri el fejlődésének tetőpontját, a Flaviusok óta hanyatlást mutat technikájuk, de azért időszámításunk első három századában használatban maradnak. Előfordulnak Görögországban, főleg azonban Italiában és a római birodalom provinciáiban, Angol-, Spanyol-, Franczia-, Németországban és hazánkban. Gyártásuk főhelye Arrelium (ma Arezzo) és környéke volt, a hol a t. s. edényeket gyártó ipar a Kr. e. 2-ik és 1. században kivirágzott (Plin. 35, 160. Mart. 1, 54. 14, 98. Isid. orig. 20, 4); termékei az egész római birodalomban nagyon keresettek voltak. A t. s.-ákat épen fő lelőhelyük után ar(r)etinus (arezzói) edényeknek is szoktak nevezni (egy római fazekas figulus Aretinusnak nevezi magát, CIL II 9470, 519). E vázák szépsége és művészi becse a fénylő külsőtől és kecses formáktól eltekintve főleg reliefdíszükben rejlik, mely hol ornamentalis (levél- és virágdísz, guirlandeok), hol figuralis jellegű és circusi avagy vadászati jeleneteket, isteneket, Amorokat, majd meg egész mythologiai tartalmú jeleneteket tüntet föl; néha egykorú események (pl. Trajanus háborúiból) is vannak rajtuk megörökítve. Az ábrázolást néha magyarázó fölirat kiséri. Az ily edények külsején a készítő vagy a gyáros neve helyes állásban vagy fonákúl rányomott bélyegben olvasható, míg a domborműves dísz nélkül készített t. s. edényeknek belső fenekén helyes irányú bélyeg mutatja a nevet. Az arretiumi vázák fényes, szép külsejét és telített piros szinét nem tudták mindenhol egyenlőképen utánozni; az edények piros szine azért sokszor nagyon távol áll a korallpiros szintől. A provinciákban készült utánzatok az agyag sárgás szinéről ismerhetők föl, külső fényes piros szinük máztól ered és könnyen lepattan, holott a valódi t. s. színe és fénye nem máztól, hanem magától az agyagtól származik. Hazánk számos helyein találtak t. s.-ákat. A 810. ábra a Nemzeti Múzeumnak néhány szép vázáját tünteti föl. Aquincumban is láthatunk számos, részint Italiából importált, részint belföldi készítményű t. s.-t. Fabroni, Storia degli antichi vasi fittili Aretini, Arezzo, 1841. Gamurrini, Le iscrizioni degli antichi vasi fittili Aretini, Roma, 1859. Blümner, Technologie 2, 67 sk. Rayet-Collignon, Histoire de la céramique grecque (352–9. l.), Paris, 1888. Dragendorff, Die arretinischen Vasen usw.- Bonner Jahrbücher 103, 87 skk. Schurmans, Sigles figulins, Bruxelles, 1867. Az aquincumiakról Finály Gábor, Budapest régiségei 9. kötetében. L. N.
810. Terra sigillata edények (Budapest, Nemzeti Múzeum).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
